- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
tegnap, így már nem maradt sem energiám, sem agysejtem, sem pedig hangulatom a firkáláshoz.
Nem megyünk az esküvőre és nem rajtunk múlt, de nem rohanok előre. Fater a múltkor (kb. egy hónapja) mesélte, hogy találkozott az Ildivel a hivatal előtt. A Zoliékat várta, mert valami időpontért mentek. Fater állítólag megkérdezte, hogy "csak nem esküvő lesz?", de az Ildi azt mondta, hogy nem. Ez is mutatja, hogy nem akartak minket meghívni. A múltkor ott volt apám az Ildinél, ahol szintén ott volt az unokahúgom a palijával és állítólag a fater hallotta, ahogy a Péter kérdezi a Zolit, hogy "és mikor lesz a nagy nap?" Nekik szóltak ezek szerint, fater előtt meg letagadta az Ildi, hogy esküvő lesz. A Zoli motyogta állítólag az időpontot, hogy apám ne hallja. Mondtam neki, hogy szarja le, hiszen tudja milyen a család. Mint mondtam, ez kb. egyhónappal ezelőtt zajlott, erre mit ad Isten, kedden este hívta a Zoli apámat, hogy hétfőn esküvőjük lesz és menjünk. Hogy miért hívtak ...
fel
le
mégpedig az egyik unokaöcsémére. A gond az, hogy hétfőn lesz, de nekünk csak tegnap koraeste szólt a Zoli és ebben a hétvége előtt fennmaradó 3 napban lehet rohangálni valami göncért, ami arra az alkalomra megfelel. Hihetetlen, hogy nálunk soha, semmi nem megy egyszerűen. :-D Az Ildi szerint "nem lesz nagyszabású, nem kell kiöltözni", de a következő mondatával már azt mondta, hogy "a Niki családját tuti ki fogja nézni a társaság, mert csövesek". Telefonon beszélt apámmal, de kihallatszott, amiket mond. Egyrészt mi a tökömért kell klikkesedni (még családon belül is) és kinézni bárkit, bármi miatt (pláne annak a rokonait, akinek az esküvőjén egyáltalán részt vehetnek ezek a jóindulatú egyedek), másrészt nem fogunk alapot szolgáltatni arra, hogy az öltözékünk legyen a téma, így is ki vagyunk nézve a család részéről más dolgok miatt, harmadrészt nyilván nem fogjuk túlöltözni a vőlegényt, de azért egy egyszínű ing + elegáns nadrág + alkalmi csuka akkor is illő, viszont ...
fel
le
A varázskert közepén, a virágok közé rejtőzve nézelődök. A haranglábak kecsesen hajladoznak a könnyű szélben, bimbóik nyílásra készen sötétlenek a törékeny virágszárak végén. Mennyi szépség, szenvedély, báj és erő együttese, mely lüktetve kelt életre a kezem alatt.
Jaj, de szeretnélek a kezem közé venni most, hogy egy hirtelen lendülettel a frissen vágott fűbe hanyatt lökjelek, majd gonosz mosoly után kitörő nevetéssel megkérdezzelek:
- Na, ki az erősebb?
S tán tudnád, hogy igazából mire is gondolok. S tán nem. A szabadság nem mindig abban van, hogy elmegyünk, hanem hogy pontosan ott vagyunk, ahol lenni vágyunk. S néha több erő kell maradni, mint menekülni. S én itt vagyok.
#visszafogottvenusz
fel
le
csak nem nagyon történt mostanság olyasmi, amiről érdemes lett volna firkálni. Ha minden igaz, jövőhéten megyünk a Szegedi Vadasparkba. Ideje már kimozdulni. Hiába mondtam jóideje, hogy menjünk már valahová, mert becsavarodunk a sok fal között, nem kaptam érdemi reakciót, vagy azzal jött apám, hogy sok a dolga. Most is valószínűleg csak azért szánta rá magát a programra, mert neki is mehetnéke támadt. Csak akkor mozdul meg, ha ő maga akar valamit, a környezete igényei nem izgatják. Mindegy, már ez is csoda, hogy most elhúzzuk a csíkot itthonról, legalábbis remélem, hogy semmi nem jön közbe - szokás szerint. Kérdeztem, hogy a születésnapomra felmegyünk-e majd az Aeroparkba, de persze jött a szokásos "fogalmam sincs", meg a "ne adj feladatokat, mert ígyis zizeg az agyam a sok munkától", stb. Oké, valóban sok a teendő, de nem lehet úgy élni, hogy nem élünk! Ilyenkor rohadtul dühítenek a korlátok! Kell időt és energiát fordítani a kimozdulásra is, ráadásul úgy a ...
fel
le
Hát annyi biztos, hogy igazam nem lesz ebben a cikkben, de azt le szeretném írni ahogy én látom ezt a kérdést, meg úgy általában a férfi ismerőseimet.
Az első dolog ami a legfontosabb nekik, hogy mekkora az a bizonyos testrészük, ez már óvódás korban téma a fiúknál.Nem is baj, hogy ez a legfontosabb, csak túl sok időt foglalkoznak ennek a dolognak az analizálásával, és az a dolog attól sem kisebb sem nagyobb nem lesz.
A következő legfontosabb dolog a pénz. Na és itt el is érkeztünk ehhez a bizonyos dologhoz amihez pénz kell.
Nem a főutak mellett integető örömlányokra gondolok, hanem sokkal inkább azokra akik drága szálloda bárjában árulják a bájaikat. Intelligensek, értelmesek, tanultak.
Sok férfi még ma is úgy van vele, hogy ha fizet valamiért akkor neki jár az amit ő elképzelt és ki is fizetett.Végül is mindennek meg van az ára.A férfiak nem azért mennek örömlányhoz mert hajtja őket a vérük.Sokkal inkább mert tudják, hogy mit kaphatnak tőle, és tudják, hogy ezzel sok időt ...
fel
le
A lift nagyot rándult, megérkezett a földszintre. A nő feléje fordult, és mosolygott. Ott állt, tőle egy lépésre.
Az asszony belépett a liftbe, és a bent álló férfire nézett. A férfi rámosolygott, ahogy szokott, amikor találkoznak. Legtöbbször a liftben, ritkán a ház előtt, amikor jön vissza a kutyával, a nő és a lánya akkor lépnek ki a kapun. A lány nyitva tartja a nehéz vasajtót, amíg felér a lépcsőn. Néha dicséri az időjárást, ahogy elmennek egymás mellet. Érzi a nő illatát, kívánja a testét. A találkozások nem túl gyakoriak, de mindig felizgatják, hosszabb időre. Nem tudja megfogalmazni magában, miért találja vonzónak az asszonyt. Talán, az elmaradhatatlan mosoly, ahogy a lányával beszél, mintha barátnők lennének, vagy az enyhén molett test, amely arányiban is izgató, felkelti az ember figyelmét. Hirtelen felriad a révedezésből, a lift egy rántással megáll. Csodálkozva látja, hogy az asszony nyomta meg a gombot, két emelet között. A nő közelebb lépett hozzá, az arcuk összeért. ...
fel
le
5 lenne, de ugye szegény Oszkár már nem él. Ettől függetlenül ő is a fotóra került, nyilván. Remélem ez a 4 miniterrorista (amúgy nem, zömmel jól viselkednek) hosszú életet fog élni, a szüleikkel együtt.
Lina - Kezdetben úgy tűnt, hogy nem fog életbenmaradni, de sikerült némi cumisüveges, tápszeres rásegítéssel kikupálni. Neki volt a legélesebb, legerősebb a hangja és ez azóta is így van. Ő az egyetlen, aki nyugton képes aludni mellettem (vagy épp' rajtam). :-D Már ha jut nekem is hely, mert természetesen a matrac közepére fekszik és nem is hajlandó odébbmenni, nekem kell odébbpakolni. Követeli, hogy felvegyem és ha valami miatt nem alkalmas, rámugrik és lóg a ruhámon. :-D Ha nagyon élvezi a simogatást, ciripelő hangot ad dorombolás közben. Keservesen nyávog, ha épp' nem tudok vele foglalkozni, amikor szeretné. Viccesen iszik.
Lulu - Ő a legkisebb. A Lina volt az, de már túlnőtt rajta ő is. Állandóan dorombol, meg hízeleg és szintén zokon veszi, ha épp' nincs időm vele ...
fel
le
Nem fogom hagyni, hogy felemésszenek a dolgok! Menni kell tovább, csak ez az egy út van, legalábbis ez az, ami helyes. Tegnap félig (inkább háromnegyedig) el volt borulva az agyam, de mára lement róla a lila köd. Az a durva, hogy valószínűleg ezzel így lenne az életösztön miatt az is, aki kiszáll, csak a beszűkült tudatállapotukban impulzívan cselekszenek ilyenkor, holott lehet, hogy másnap, vagy nemsokára már bánnák a visszafordíthatatlan lépésüket. Szomorú! Ez is visszatartott eddig (kivéve 1 alkalmat 13 évvel ezelőtt, de azóta nem cselekedtem), de legfőképpen a fogadott Tesóm a fék és az Isten-hitem. Eléggé ellentmondásosnak hangozhat (és az is), hogy hívő lévén akár csak gondoljak a kiszállásra, de olyankor nem látok ki a fostengerből, olyankor nincsenek észérvek sem. Nem mondom, hogy mára elszállt minden gondom, mert nyilván nem, csupán próbálok a helyes úton maradni, mégha ez hosszúnak és keservesnek is tűnik. Hitem szerint ennél a földi pokolnál is rosszabb várna, ha elkövetném ...
fel
le
Kezdem a negatívval, mert jobb a pozitívval zárni.
Már korán reggel dühöngtem, de az okok egy részét nem írhatom le. Hogy miért korán reggel? Mert már korán reggel szembesülnöm kellett valamivel, amivel ugyan minden nap kell, de már nagyon unom, meg nagyon méltatlan. Hiába pofázok a fateromnak, hogy nagyon gáz és senki nem él így, úgyhogy kezdjen valamit a helyzettel, jönnek a kifogások. Egy csöves szintjén van és ezt a környezetünkre is kiterjeszti! -.- Mint már írtam korábban, nem mozdulhatok több okból kifolyólag sem, de ezekről sem írhatok, viszont kezdek végleg besokallni és el fog durranni az agyam, aztán megyek a híd, vagy a vonat alá és az sem érdekel, ha minden összeomlik, mert ugye jelenleg az tart fent mindent, hogy én maradásra kényszerülök. Minden összeomlana nélkülem, de én is össze fogok már. Nem, nem mehetek el és lehetőségem sincs az anyagiak miatt sem, de ezekről nem írhatok, csupán azért tisztázom, mert párszor már megkaptam, hogy húzzak el. Ennyi eszem nekem is ...
fel
le
Az imák, a gondolatok és az akarat ereje megint megmutatkozik. Köszönöm az imákat, a pozitív gondolatokat, az ösztönzést Tesóm neked is, mert jobban vagyok! Nem az számít, hogy ez meddig fog tartani, hanem hogy így lehet és ez a fő! Minden olyan nap, amikor működőképes, vagy netán kifejezetten jól vagyok sokat számít, mert egyrészt addig nincs nagy gond, másrészt erőt ad és nyugalmat is persze. Egy ilyen örökmozgó figurának büntetés is az ágyban tobzódás, szóval már csak azért is örülök a jobb erőnlétnek, mert tudok tenni-venni. Ma pl. semmi bajom nem volt, leszámítva a fájdalmakat, de azok annyira nem izgatnak, a lényeg, hogy nagyon rosszul ne legyek és az teljesült. A fájdalmak sem vészesek, a ~ 3 hónapja gázos bal bokám is lappadt kicsit. Ma le tudtam vágni a füvet, igaz pihenőkkel, de legalább meglett. Nem vagyok gyenge, nem kerülget ájulás sem, elmúlt a hányinger, nincsenek rohamok azóta sem, nemsokat, de tudok enni is, nem remeg a kezem, szóval folytathatom a rajzolást is. A ...
fel
le
Úgy szeretném meghálálni...
Ha lenne, mit...
Édesanya lettél, azzá tettelek. Most is az vagy. És mégsem.
Hol voltál, mikor kellettél volna? Hol voltál, mikor először léptem át az óvoda küszöbét, mikor csetlő - botló kisgyermekként első osztályba mentem? Mindig a nagymamáknak szólt az "Orgona ága".
Én nem akartam megszületni. Te akartál. Te akartál? Mit reméltél tőlem, ha aztán eldobtál? Nem fogtad a kezem, hagytad, egyedül lézengjek a világban. Egyedül, mert te soha nem voltál mellettem, és bár a nagymama, a drága, jó nagyi mindent megadott, anya lenni nem tudott.
Irigykedve néztem a többiek anyukáját, akik könnyes szemeiket törölgették anyák napján az iskolában. Te hol voltál akkor? Részegen feküdtél ki tudja, merre. Gondoltál rám egyáltalán? Neked mit jelentett május első vasárnapja? Csak egy hétvége, csak egy vasárnap a millió közül.
Próbállak megérteni, így, felnőtt fejjel, de nem megy. Most hálától zengő sorokat kellene írnom ehelyett. Próbálok valami apró kis ...
fel
le