- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Black Ice: Halottak napi kórházi élmény
Tele van a szívünk és a lelkünk, megemlékezéssel, az eltávozottak felé minden nap, most pedig halottak napján kiemelkedően. Nekem nem sikerült kijutnom a temetőbe, ezért önmagamban táplálom a lángot. Mégsem lett volna jó ötlet felgyújtanom a kórházi ágyat, maradtam a belső gyertyafénynél. Sajnos sok emberben láttam akiben még pislákol, avagy beterít mindent, vagy éppen előttem alszik ki az a bizonyos fény. Nyersen ilyen az élet. Finoman pedig ez is remény. Újraképzelni a lehetetlent, megsimogatni a fakuló fényképeket soha nem múló szeretettel, hinni a túlvilágban és ízlelni a csodák lehetőségét. Emlék kezek fogják ilyenkor a szívünket, és minden dobbanással öleljük a ködben az igazán utolérhetetleneket. Ők azok akiket sajnos már nem ölelhetünk, mégis mélyen közel állnak hozzánk, bennünk léteznek, végtelen szeretetben átitatva. Halottak napján a legnyersebb, maga a halál jelenléte. A sors fonalát véres damilként érezve, életpofonként ...
fel
le
Valahol egyszer azt olvastam: "A saját poklát mindenkinek magának kell elszenvednie. Soha senki nem oszthatja meg vele azt."
Aznap reggel minden rendben volt. Péter fiam, aki épp érettségi előtt állt, közölte, hogy a haverjainál lesz, csak vasárnap délután jön haza. Megígérte, hogy legalább kétszer felhív, hogy ne idegeskedjek. Továbbá lelkemre kötötte, hogy én ne hívogassam folyton, mert az eléggé ciki. Miklós pedig céges csapatépítő tréningen lesz valahol a Bakonyban. Figyelmeztetett, hogy nem kiskorú, akit folyton ellenőrizni kell, úgyhogy még a szálloda címét sem hagyta meg, mondván:
-Minek? Mi történhet ebben a két napban? Különben is, ha van valami, azt egyedül is meg tudod oldani, drágám, ügyes lány vagy!
Miután egyedül maradtam a lakásba, gondoltam szentelek magamra egy kis időt, habár érdekes gondolatok fogalmazódtak meg a fejemben a férjem hétvégi programjával kapcsolatban. Aztán hagytam az egészet! Folyton azt mondogattam magamnak: pihenj, kapcsolj ki, lazulj el ...
fel
le
'kinyomozni' a laboreredményemet, ami a Doki szerint most egész' jó, ez pedig jó hír, viszont ahogy mondtam, kivételesen egy szar leletnek örültem volna, mert a rossz értékeket általában lehet korrigálni, így viszont nem ott van a gond, hanem valószínűleg a keringésemmel, ami nem túl jó hír. Mindegy, arra koncentrálok, hogy az eredmény legalább jó most. Kérdeztem fatert, hogy mit mondott a Doki, mi a teendő, vagy mi várható így, hogy valószínűleg keringési zavar a fos szín oka, erre benyögte, hogy "nem kérdeztem, mert nem akartam feltartani az orvost". Ha az ostobaság fájna, neki már a morfium sem hatna. -.- Rendelési időben hívta és nyilván orvosi témába vágó dolgokkal kapcsolatban, akkor miért tartaná fel?! Tény, hogy tele van beteggel, de attól még amit meg kell beszélni, azt meg kell beszélni, meg ennyi erővel a többi beteg, vagy azok hozzátartozói sem érdeklődnének semmi felől, nehogy feltartsák? Rohadtul fárasztó tud lenni. -.- Azt mondta, hogy majd beszél még a dokival ...
fel
le
Hétfőn hajnalban indultunk és majdnem megint lekéstük a buszt, mert a fater megint nem volt képes felébredni időben. Én valami miatt csak 2 órát aludtam akkor éjjel, mégis felébredtem időben, mert felfogom, hogy mi az a muszáj. Profin el tudja cseszni az időt mindig. Az út most is eseménytelenül telt, leszámítva azt a bakit, hogy fater a buszon nem figyelt és izomból lestukkolta az útvonalat mutató monitor sarkát és lett is egy púp a búráján. Ahogy megérkeztünk a Gabihoz, kb. 5 perc múlva már állt a bál, be is flasheltem párszor, főleg amikor engem is betalált. Lesz még dolog velem, ami a terápiát illeti, mert a Gabi által kiváltott emlékbetörések miatt megint kiestem az ún. felnőtt módból és megbénultam. Ha mást kell megvédeni, az simán megy, már gyerekként is ugrottam, ha kellett, de olyan helyzetekben, amikben köl'ökként rendszeresen elnyomtak/elvertek, olyanokban valami megbénít még mindig. Ezt felül kell írni. Nem erről akarok dumálni, csak megjegyeztem, szóval feszült volt a ...
fel
le
Nem azt nézem, hogy 1 évvel idősebb lettem és nyilván egyre csak idősebb leszek, egyrészt mert ezt el kell fogadni, mivel nincs rá befolyása az embernek, másrészt inkább hálát adok Istennek, hogy egy újabb évet megélhettem, akármilyen is az életem és kértem, hogy tartson meg továbbra is - akármilyen is az életem. Egyrészt talán jobbra is fordulhat (vagy balra :-D), másrészt 2 embert semmiképp' sem hagyhatok itt, de persze azokat sem, akikről tudom, hogy kedvelnek. Emellett vannak még vágyaim, terveim, amiket szeretnék elérni/megvalósítani, ezt pedig nyilván csak élve lehet kivitelezni. :-D Múltkor említettem, hogy nyomaszt és elgondolkodtat a szívügyeket illető helyzet, de egész' hamar helyrepakoltam magamban a dolgokat. Próbálok nem gondolni rá és csakis előre tekinteni, mert az értékes időt egyrészt nem rettegéssel, letargiával, vagy ilyesmikkel akarom tölteni, meg ezek csak ártanának és pontosan oda vezetnének, amit próbálok késleltetni. Be-beindulnak a fogaskerekek, de igyekszem ...
fel
le
a felülvizsgálat időpontjával kapcsolatban, 8.-án fognak lecsekkolni, szóval 7.-én utazunk Pestre, hogy a másnap délelőtti vizsgálatra már helyben legyünk. Elkevertek egy papíromat, szóval lehet megint kikérni a Dokitól, de legalább töltögetnie most nem kell majd, csak nyomtatni. A frontok mostanság odatettek, volt minden, mint a búcsúban, de remélhetőleg az oda- és a visszautat megúszom legalább a görcsroham nélkül, mert itthon már jött az a fajta is a napokban, ami teljes testben rángat és bealtat, szóval egy ilyet nyomatni a buszon nem volna buli. Éjjel bámultam a csillagokat alvás helyett, de ez nem valami relax program volt az ablakon át skubizva az égboltot, hanem a neuropátiás fájdalom ébresztett és a magzatpózban anyázós szintet hozta. Néha bele-beleszenderedtem az 'élvezetbe', de hol az, hol a faterom traktor mód' zakatolása, hol pedig a hideg elől behúzódó rágcsálók zajongása zavart fel a kegyelmet adó bóbiskolásból. Valamikor hajnaltájt enyhült végre a fájdalom és el tudtam ...
fel
le