- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Most, hogy úgy néz ki, hogy Telkiben tarthatok egy tízperces előadást a kertemről március utolsó hétvégéjén, gondolkoztam, hogy fél percben mit is mondhatnék magamról a vadidegeneknek vagy épp a vad idegeneknek, mint debütáló elsőbálozó kislány.
Talán annyit mondhatnék, hogy legelső gyermekkori emlékeim, hogy anyámmal vetettük ketten a kukoricasorokat, közé a két legszélső sorba tarka- és fehérbabot és futó fajta tököket, hogy takarja a talajt és vedje a kiszáradástól, pont mint az indiánok, majd vetettünk krumplit máshová. Egy másik, hogy öregapám mindig megkért, hogy én vessem el a sárgarépa, petrezselyem és paszternák magokat, mert ha én vetem, nem kell egyelni, olyan ügyes kezű vagyok. A dughagymát is mindig velem duggatta el, én meg mindig örültem a kis zsebpénznek, mert rendes sváblány vagyok.
Talán valahogy így kezdeném. A föld szeretetét mezítlábas kislányként szívtam magamba még jóval azelőtt, hogy olvasni tudtam volna.
- Virág -
fel
le
Ma, a délelőtti eső után, amikor el kellett ismerni, hogy cukorból is vagyok és nyúl is, ebéd után Jé barátnőmnek segítettem a kertjében rendbe vágni a szőlőt, a rózsákat, és visszavágni pár évelőt. Közben anyám intézte a temetést. Jövő csütörtök, délután három, himesházi temető.
Mintha még az állatoknak is hiányozna. Lucynak most se keksz, se kuki, már nem kell morognom, hogy nem Csöpi és ne etesse már szegény kutyát mindennel, mert így is hízik, mint a vett malac, és nem, nem fogja megenni üresen a zsemlét, szedhetem utána össze.
- Te mindig csak morogsz! - mondta.
Most már nincs kivel morognom. És reggelente senki se mondja:
- Ideje felkelni!
De. Mert most már én mondom. Furcsa a csend. Hogy hirtelen nagy lett a ház. Hogy nem kell folyton felpattannom, hogy ne menj ki kardigán nélkül, szemüveg nélkül, olvasószemüvegben pláne ne, se éjfélkor hálóingben, se hajnali fél háromkor teljesen felöltözve, se hajnali ötkor, és igen, itthon vagyunk, és nem dolgozom éjjel, mert ...
fel
le
A tegnapelőtti napom ment a kukába, mert délutánig aludtam, olyan fosul voltam a hirtelen felmelegedés miatt. Nem panasz, csak a dokumentáció kedvéért jegyzem le. Már 2 napja boldogított szünet nélkül a migrén, de tegnapelőttre tetőzött és egy görcsroham is járt mellé bónuszba. Azért így sem panaszkodom, mert más bajom nem volt. Azóta sem az igazi a búrám, de ezzel a mértékkel még elvagyok.
A legutóbbi jegyzetben írtam, hogy a lakást nem adta ki apám. Mostanáig. Kb. egy-másfél hete megy a szervezkedés, meg a vita a tulajjal, mert fater már szerzett is bérlőt, aki most vár. Nem értek az ilyen hivatalos dolgokhoz, de természetesen ügyvéd is be van vonva. Kíváncsi vagyok, hogy így, hogy a bérleti díjjal több lesz a pénz, mennyit fog haladni a kérónk... Mondjuk eddig sem az anyagiak miatt nem haladt.
Gyakran eszembejut egy jóbarátom, a Jani. Anno nagyon jókat beszélgettünk, valószínűleg azért, mert nagyon hasonlóan élünk meg dolgokat és sok dologról ugyanúgy vélekedünk. Nincs jogom ...
fel
le
Talán rosszkor, rossz időben találkoztunk, a körülmények nem kedveztek nekünk. Egyszer azt olvastam az egyik portálon, hogy két sérült lélek találkozott egy szerelemben. És ez igaz lehet, mert több trauma is ért, és talán a nagy Őt is.
Egy olyan történetet szeretnék megosztani, ami talán mással is megtörtént, valószínüleg nem egyedi eset.
Az én történetem ez év január 8-án kezdődött, és ez az eset felforgatta az életemet.
Éppen a pihenőnapomat töltöttem otthon, amikor az egyik közösségi portálon egy jóképű, fiatal férfi - nevezzük Jánosnak - ismerősnek jelölt. Mivel egyébként nem ismertem őt,így a fotója alapján döntöttem el, hogy elfogadom a baráti felkérést. Az adatlapján az szerepelt, hogy szingli, 1985-ös születésű, 39 éves. Én 1967-es születésű vagyok, 57 éves.
Amint visszaigazoltam, rögtön írt is. Megköszönte, hogy elfogadtam a jelölését, és válaszoltam neki, hogy szeretek barátkozni, új embereket megismerni. Írtam neki, hogy csak a barátságomat tudom felajánlani, mivel ő ...
fel
le
Ne várd a csodát, nyisd ki a szíved és adj új esélyt önmagadnak. Bízz benne, hogy a nem hitt kapcsolatok fáiba is élet költözhet...
1991 szilveszterén egy barátjukon keresztül ismerték meg egymást. Majd másfél év szerelem és együtt járás után, 93 szép meleg nyarán házasodtak össze. Az ezt követő pár évüket a két gyermekük születése festette csodálatossá. Előbb Klárival, rá két évre egy fiú gyermekkel, Petivel ajándékozta meg őket a sors.
Az első időkben minden szép volt, a világukat idillinek érezték. Luca a gyerekekkel otthon maradt és többnyire egyedül gondoskodott róluk. Eközben Róbert az egyetemi kötelességeit próbálta maximálisan teljesíteni. Férj-feleségként sokat dolgoztak kapcsolatuk- és kis családjuk boldogságán. De ahogy teltek az évek, a nap mint napi küzdelmek felőrölték erejüket. A belső nehézségek mellett, a külső körülmények se nekik kedveztek. A gyerekekkel töltött idők után, a kétezres évek elején rájuk tört a válság. Luca előbb visszament dolgozni, de nem sokra rá ...
fel
le
Tegnap sem agysejtem, sem időm nem volt arra, hogy a 2024-es évemre visszatekintsek. Szita az agyam, de ezé' jó a blog; tudok puskázni. :-D Fejből csak 1-2 dolog rémlett, de a posztok segítettek visszaemlékezni.
2024-ben:
- Fater megvette a kéményt és az ablakokat, bár semmi nem lett ezek közül beépítve, a szobám nem haladt semennyit. Idén elvileg fel lesz újítva, de hiszem, ha megtörténik. Jó lenne már a saját szobámban létezni, elszeparálódni apámtól. Most csak egy ajtó választ el minket és nincs nyugtom, meg fűteni sem tudok rendesen, mert állandóan nyitva kell lenni az ajtómnak, hogy menjen hozzá meleg, így viszont nálam is lehűl a szoba, szóval nemsokkal vagyok előrébb azzal, hogy van nálam fűtés. Jégverem már nincs ugyan, de meleg sem. 6 év alatt nem volt képes magánál megoldani a fűtést sem.
- Történtek pozitív változások, ami a mentális állapotomat illeti, mert fejlődtem 1-2 dologban. Bőven van még dolgom magammal és ez így lesz, amíg élek, bár megint nem járok terápiára ...
fel
le
Újévi haikuk
Szilveszter napján
búcsúztatjuk az évet,
kívánunk jobbat
Új év kezdődik
mindenki reménykedik
jobb lesz, - mint eddig
- emillio -
♡☆♡☆♡☆♡☆♡
Székely újévi köszöntő!
Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót
Isten adjon minden jót!
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/tiQiBBU7Lug ...
fel
le
Karácsony másnapján reggel hétkor arra ébred, hogy az ablakpárkányon dobol az eső. Felkel, odamegy az ablakhoz, felhúzza a redőnyt. Valóban borús az ég, valóban esik az eső, akkor pedig nem álmodta, mert ez a valóság. A földeket vastagon beborító hó kellene és legalább mínusz tíz fok, hogy elpusztuljanak kertjében a kártevők. Sajnos, ez nem kívánságműsor. Az időjárást nem tudja befolyásolni, legfeljebb alkalmazkodhat hozzá, amennyire erejéből és tehetségéből telik.
Úgy érzi, késésben van, mert ma biztosan eljönnek a fiáék, mert úgy ígérte Kornél: Anyuskám karácsony másnapján meglátogatunk. Szerencsére előző nap megfőzte fia kedvenc karácsonyi ételeit, kacsaaprólékból gazdagon zöldségelt húslevest, metélt tésztával, és a töltött káposztát, mely alá, az aprókáposzta közé tett négy nagyobb darab füstölt oldalast is. Süteményként mákos és diós bejglit, valamint mézes lepényt sütött. A menyének és az unokájának kedvéért gesztenyemasszát is vett, meg két flakon tejszínhabot, mert ők a ...
fel
le
Szokott mód' békében telik és ez nekem már elég. Nem tudom, miért csak ilyenkor tud normálisan viselkedni az öregem, de legalább ilyenkor nyugi van. Tegnap koraeste jött értünk az Ildi kocsival. Nem akartam átmenni, de egyedül lenni sem akartam, úgyhogy mentem. Most jobb volt a légkör, mint amilyen lenni szokott, de kifejezetten jó azért most sem volt. Kicentizve az időt, de megérkezett az öregnek és a Gabinak az ajándék, örültek, szóval idén sem nyúltam mellé. Bennem most nagyjából nyugi van, mert az öreg ilyenkor normálisabb, meg tudtam beszélni a Tesómmal és a másik fogadott Tesómmal is mindig jó légkörben beszélgetünk. Mindez nekem elég, hogy legyen miért, kikért kitartani. Most igyekszem az ünnepre figyelni, egy kicsit próbálok ellazulni. Ma ebben nem partner a búrám, mert reggel óta migrén boldogít és hiába aludtam, nem múlt el, nem is enyhült, de estére már biztos megszűnik. A rendszeres Olvasóimnak, de az idetévedőknek is békés, boldog Karácsonyt kívánok!
fel
le