3. nap a melóhelyen
2018. február 22.
2013. március 22.-i jegyzet:
Mellkasi szorítással keltem, de bementem dolgozni, mert kell a pénz. Nem hagyhattam cserben a főnököt sem, aput sem és kell a pénz egy kezelésre. Nem szóltam senkinek, hogy nem vagyok jól, mert akkor hazaküldtek volna. Vittem a vérnyomásmérőmet és szünetekben megmértem. Műszak végére a lábam már majd' leszakadt, a szívem is időnként meghülyült.
Fáradtan értünk haza, aztán a fürdés egy kicsit feldobott és most ezért tudok írni. Mindjárt megyek lefeküdni.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Puszi
Más a te eseted, hiszen leírtad. Olvaslak. Csak szerettem volna tudatni veled, mi mindenre képes az ember, ha nagyon muszáj. De, ha már nem megy, az is a saját döntésünk kell legyen.
Puszi
Így 38 évesen már azt mondom neked fiatal barátom, hogy nem éri meg másokat nézni, ha az egészségedről van szó.
Puszi
Puszi
Jegyzetedről eszembe jut, igaz régen volt, de nem szakmába vágó, nyolc óra munka utáni, egy ilyen futkosós meló előtt én mindig szorongtam, négy órát ki kellett tartanom. Kellett a pénz! Ilyenek nekem is eszembe jutottak, vajon meg lesz-e elégedve a főnököm, jól csinálom-e, nekem ezt a plusz melót szerzőnek, nehogy már csalódnia kelljen bennem? Erőn felül végeztem és sokszor úgy estem haza... Három hónap után otthagytam őket, mert mégsem mehettem a főállásomba hulla fáradtan...
Más a te eseted, hiszen leírtad. Olvaslak. Csak szerettem volna tudatni veled, mi mindenre képes az ember, ha nagyon muszáj. De, ha már nem megy, az is a saját döntésünk kell legyen.
Puszi
Jó, ha az ember odateszi magát, de van ennek is egy határa.
Puszi