újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A frontok

2022. december 5.

Vissza a naplóhoz

2022. június 10.-i jegyzet:

kicsit odatesznek, most ébredtem egy rosszullét utáni alvásból, de ezt leszámítva egész' élhető még a helyzet.

Tegnap délelőtt a 2 és fél órás csoportülésen a csoport megtartó erején volt a hangsúly. A doki egy spárgagombolyag végét kötötte a kezére és továbbdobta egy embernek, akinek részletesen kellett beszélni magáról (ez is kihívás számomra, mégha itt úgy is tűnik a szófosó bejegyzésekből, hogy könnyen beszélek) és a jelen állapotáról, arról a problémáról, amiért idejött. Megint fogyott a százas pzs. rendesen, meg a Xanax és a Frontin. 2-3-an még mindig bírjuk egyben, szóval ha ennél durvább nem lesz, akkor nem lesz nagyon nehéz ez az 1 hónap. Komoly volt hallgatni jófej, értékesnek tűnő embereket, ahogy arról beszélnek, hogy mekkora szarnak látják magukat, látni a nagydarab, kigyúrt srácot rázkódó vállakkal, stb. Sokukhoz képest nekem jó életem volt/van és el is gondolkodtam, hogy milyen gáz vagyok, amiért az övékhez képest pitiáner dolgok miatt idejöttem. Egyesekéhez képest az én szarjaim semmik. Durván sérült emberek vesznek körül és a sztorikból kiderült, hogy zömüket a család(ból valaki) rakta taccsra. Mindannyian azon vagyunk, hogy korrigáljuk, amit lehet és megértsük, hogy mi miért történt úgy, ahogy. Mint mondtam egy korábbi posztban, nem tudnak az embernek új életet, szerető családot adni, ahogy semmissé tenni sem tudnak olyasmiket, amiket senkinek nem volna szabad átélnie, de rávezetik az embert az okokra és azok értése, megértése segíthet más színben látni a dolgokat, az pedig segít csitulni. Itt mindenki vágja, hogy mi újság, mert ugyanazok a sémák működtetik/gyötrik mindannyiunkat. Olyan elfogadást, megértést, összetartást tapasztalok már így a 4. napon is, amit a kinti világban nem, vagy csak ritkán. Itt nem félnek megnyílni. Én (még?) nem tudok annyira és a szociális készségeim sem javultak meg egycsapásra nyilván, így elvagyok magamnak, de látom magam körül a dolgokat és jó ilyesmiket látni. Remélem sikerül azokat a képességeket elsajátítani ebben a védett környezetben, amikkel majd a 'zord' külvilágban fogok tudni funkcionálni. Azt is tudnunk kell majd kezelni, amikor hazamegyünk a saját szarunkba, az itt tapasztalt figyelem, törődés után az otthoni láthatatlanságba és leszarásba. Visszatérve a csoportülésre; ahogy beszéltek a többiek, magamra ismertem csomó gondolatban, történetben, ki tudtak mondani olyasmiket is, amiket én nem tudtam megfogalmazni. A 2 témavezető visszavezetett mindenkit a békés állapotába, megerősítés és elfogadás adásával. Ezen a ponton nyeltem egy nagyot, mert szokott módon belémvágott, hogy otthon ezt miért nem kaptam meg soha és jött volna a többi gondolat, de gyorsan elkezdtem alkalmazni a mindfulnesst, meg a Tesómra gondoltam, így egybenmaradtam. Mire körbeért a fonal, egy háló alakult ki, ami feszült közöttünk, a közösség összetartását szimbolizálva. Az óra végén mindannyian kaptunk a kötélből egy darabot, amit magunkra kötve hordanunk kell a terápia végéig, ez jelképezi, hogy nem vagyunk egyedül (én amúgy sem, mert itt a Tesóm, Isten és akik kedvelnek, de van, aki mellett senki sem áll, meg egy BPD-s ember akkor is rohadtul magányos tud lenni, ha ezren veszik körül). A délután művészetterápiával telt (keddenként és csütörtökönként lesz), festettünk, zenére. Nagyon pipa voltam, mert a kezem nem akart engedelmeskedni és ezért csomó helyen elrontottam a vonalat, meg amikor megrándult, összefestettem ott is, ahol nem kellett volna. Ezért nem rajzolok jóideje.

A mai csoportterápián az alapvető érzelmi szükségletekről beszéltünk, imagináción (képi megjelenítés) és az attól kiváltódott érzelmeinken, gyerekkori traumáinkon keresztül. Ez ugye a sématerápia alapja. Az imagináció egy kislányról szólt, akinek este az édesanyja mesél, majd kimegy a szobából, a kiscsaj elalszik, de éjjel heves viharra ébred. Átszalad a szülőkhöz, de ők leoltják, hogy menjen vissza a szobájába, nem foglalkoznak azzal, hogy fél és magára hagyják az adott helyzetben. Majdnem mindenkinek volt saját sztorija hozzá (én voltam az egyik, akinek nem, bár sok más esetre volt/van példa az én életemben is a magamra hagyásra), aztán a záró imaginációban a sztorit a viharig újramesélték, de onnan mindenkinek a saját terapeutája fejezte be a mesét személyreszólóan úgy, ahogy az adott embernek a legnagyobb szüksége volt rá. Itt ugye elvileg átírták a korábbi rossz élményt azzal, hogy a terapeuta megnyugtatta az embert, bár szerintem attól még ugyanúgy megmarad, hogy a szülők nem tették meg. Ma mindfullness foglalkozáson az volt a feladat, hogy egy ismeretlen tárgyat (valami aszalt gyümölcs volt) a létező összes szempontból megvizsgáljunk. Itt most ugye a látás, tapintás és az ízlelés játszott. Nem tudom, hogy ez mit fejlesztett, de gondolom az volt a cél vele, hogy a dolgokat alaposabban szemléljük, vagy frász tudja, de mindegy is, mert nyilván a hasznunkra válik mindegyik módszer, amit alkalmaznak rajtunk.

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: