A küszöbön állok...
2018. szeptember 17.
Napok óta fázós falak közt fekszek,
hol bólogattok s néha feleszmélek,
körülöttem cserélődnek személyek,
az idő múlásába beleveszek.
Üresnek tűnő perc vonszolja magát,
tiszta tudattal borzasztó a világ,
lelkemben nem nyílik ma már új virág,
érzékelem testem romos viharát.
Szeretteim hangját s szemét láthatom
arcukon aggódás csillagát látom,
ólomnehéz kínom magamba zárom,
hogy titkoljam előlük a bánatom.
Tudom, előre haladok az úton,
s magamat majd Angyalok közt találom.
2016. 11. 28.
/Szonett/
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
fotó: internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.