A lét szárnyalása
2020. július 19.
A lélek gondolata útnak indul,
van, hogy bátortalan s kicsikét izgul.
Hangyányit totyogva halad előre,
míg végül felér az emelkedőre.
Cikázó elmélet festi a múltat,
amely jóságot és szépséget bújtat.
Felderengenek átélt pillanatok,
hiába a sors útja, mi kanyarog.
A lépkedő idő, amely meg nem áll,
évek száma suhanva előre száll.
Ez zajlik az ember élete során,
mely barázdát hagy néha oly tétován.
Botlásokból tanul az, aki akar,
s kit így a bölcsesség fátyla betakar.
Kor előre haladtával változik,
létezésében szárnyalva utazik.
Aprócska örömszirmokat gyűjtöget,
melyből szeretet bokrétát fűzöget.
Csintalan gyermeki én ismét kacér,
megannyi csodás alkalmat újra él.
Emlékek lapjait most nézegeted,
felfogod és megérted a lényeget.
Mindig légy büszke éveid számára,
hisz ez a földi léted szárnyalása.
2020. 07. 19.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Saját fotó.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.