A macskabanda
2025. május 12.
4 tagja ma lett 5 éves. Az Oszkár sajnos még a második évét sem élte meg, de a többiek megvannak és jól vannak. Remélem hosszú életük lesz, lehetőleg egészségesen. 2 hete kiköltöztek a teraszra, kivéve a Danit, de ha elkerül az útból a bazi nagy pad, akkor az ő rezidenciája is elfér majd és mehet ki ő is. Ugye én nem emelhetek nehezet, nem is tudok, fater meg egyedül nyilván nem tudja elvinni azt a marha nagy padot, szóval várja, hogy az unokaöcsém ráérjen és átjöjjön, hogy elvigyék az útból. A szervezetemnek megint egy pacsi, mert ismét együttműködött, pedig ahogy az aznapi reggel indult, nem úgy tűnt, mintha használható lennék. Szokás szerint rendezni akartam az etetés-almozás kört, de a légszomj és a pörgő szív az első 1-2 percben behúzta a féket, majd már a szegycsontomnál, meg a bal karomban is szorítást éreztem és le kellett feküdnöm. Rosszul lettem és jegesre hűlt mindenem, meg a hányinger és az adrenalinfröccsök is megérkeztek. Megijedni ilyenkor sem idő, sem energia nincs, mert ösztönösen arra koncentrálok, hogy jobban legyek. A zihálást igyekeztem lelassítani tudatosan, meg mozdulatlanul feküdtem és nyugodt maradtam, mert ha ilyenkor mozog, vagy majrézik az ember, az tovább gyorsítja a pulzust is, meg a stressz sem hiányzik egy rakoncátlankodó szívnek. Természetesen a szokásos ima sem maradt el. Pihentem, amíg kicsit jobban lettem, így be tudtam fejezni a banda ellátását, majd utána is pihentem és kezdtem jobban lenni, kezdett a keringésem helyreállni és a légszomj is enyhült. Végül újra jól lettem, úgyhogy el tudtam kezdeni kiköltöztetni a csapatot. Elvileg az öreg segített volna, hogy ne cipeljek, gyakorlatilag viszont megint mással foglalkozott és ebből lett elegem, mert nem először ígérte meg, hogy "majd holnap", aztán persze sosem lett semmi belőle és nem tudtam pihenni éjjelente a macskáktól. Ahogy mondtam, nem cipelhetek, ezért nem álltam neki eddig egymagam kivinni a macskaházakat, de ezúttal muszáj volt, mert ha az öregre vártam volna továbbra is, azóta sem pihennék még annyit sem, amennyit tudok. Szét kellett szedni a rezidenciákat és úgy kivinni, de még a max. 4 kg-s elemnek sem örült a ketyegőm. Dühít, hogy ilyen piti feladatok is felérnek egy kardioedzéssel, de az pozitív, hogy akkor már nem lettem rosszul. A Doki valószínűleg nem dicsért volna meg, de fateromat tényleg képtelenség kivárni, neki mindig, minden ráér (kivéve, amit ő akar, mert az azonnal kell és elvárja mindenkitől). Engem sem kell félteni, mert hajlamos vagyok gépként működni, ami csak csinálja a feladatokat, de próbálom azért felmérni, hogy meddig mehetek el, meg sokszor tényleg meg kell csinálnom azt is, amit elvileg nem szabad, mert fater nem mozdul meg és ha rá várnék, akkor soha, semmivel nem haladnék. Magyarázott is, hogy baj lehetett volna és ne csináljak ilyeneket, de mondtam neki, hogy ha nem váratna állandóan mindennel, nem is kellene "ilyeneket csinálnom", hogy haladjak valamivel, vagy valamilyen szükségletem ki legyen elégítve. Erre már nem mondott semmit, szokás szerint. A lényeg, hogy meg tudtam oldani, amit kellett, mert a szervezetem együttműködött. Volt egy kis nyávogás, de csak rövid ideig, mert valószínűleg hamar bevillant nekik, hogy ismerős a hely, ugye tavaly nyáron is ott voltak. Jókat sziesztáznak a friss levegőn, meg ha süt a nap és nekem is jó már kintlenni olyankor. Ha nem a napon vagyok, akkor még színes egyéniséggé válok, de már nem vészesen, úgyhogy lassan a Raynaud is takarékra teszi magát. Sosem teljesen inaktív, de nyaranta sokat enyhül. Az mondjuk most nem használ, hogy jött ez a hűvös időszak és az amúgy is hűvös ház méghidegebb, fűteni viszont lassan 2 hete nem tudok, mert az öreg már leszerelte a rögzítőt az ereszről, ami a kályhacsövet tartotta. Amikor kint meleg van, ki tudok menni, hogy ne fagyjak, de amikor kint is hűvös van, akkor idebent is méginkább és a Raynaud felerősödik. Mindegy, mostmár féllábon is kibírom ezt a kis időt, aztán vége lesz ennek a hűvösnek. Napos időben sokat vagyok a teraszon levegőzni, közben a macskákkal foglalkozom, a felettünk elhaladó repülőket nézem, igyekszem lazulni, ha néha kivételesen csend van a környéken, szóval jó egy kicsit kikapcsolni, már amennyire ki tudok. Fater naponta felhúz valamivel, de nem hagyom, hogy teljesen elcsessze a nyugalmamat, amit az előbbiek váltanak ki.
A napokban kialakításra került egy kerti csap, mert a házból ki kellett iktatni a vizet a szar csövek miatt. Mondtam, hogy kb. minden szar már itt... Már vagy 2 éve nincs víz a házban, mert az öregnek ráért ez is, hiszen az utcai kútról tudott hordani. -.- Még csak mostanra unta meg. Majd ha (gondolom kb. 2080-ban...) végre elkezdődik a felújítás, lesz víz a házban is. Ő megint leállt a házkereséssel, én viszont addig nem nyugszom, amíg nem találok valamit, ami megfelel minden szempontból, mert nem itt és nem így akarok majd megmurdelni, márpedig ha tőle függ, akkor tényleg ittragadunk, amíg élünk, meg ebben a tempóban sosem lesz ház ebből a putriból. Meg volt sértődve, amiért vele ellentétben én nem ovációval fogadtam a tényt, hogy már nem a kúthoz kell mennie vízért. Mondtam neki, hogy gáz, hogy még mindig csak itt tartunk 7 év ittlakás után! Szerinte igenis nagyot léptünk előre és nagy teljesítmény, hogy megvette hozzá a cuccokat és meg tudtuk csinálni azt a kerti csapot. :-D Tragikomédia ez az ember. Nem is érdemel több szót, meg felhúzni sem akarom magam.
Pénteken megyünk Bajára. Jön haza az Ildi Ausztriából és állítólag menne Bajára vásárolni amúgy is, fater meg kapott az alkalmon, hogy vigye már el őt is a kocsival, mert a horgászengedélye le fog már járni, megbüntetik, stb. és szerinte erről az Ildi tehet, mert eddig még nem vitte el őt, hogy meghosszabbítsa! :-D Persze már rég' elintézhette volna, mert busszal is átmehetett volna Bajára, de idézem "nehogy má' buszozzak, ha van autó a családban, há' hogy nézne má' ki, hogy nem visz el". Ingyen taxinak tekinti az Ildit, szabályosan elvárja, hogy fuvarozza. Lényeg, hogy ismét sikerült neki kiharcolni, amit akar és mondta, hogy menjek én is, majd Mekizünk', stb. Mivel itthon rohadok megint lassan fél éve, naná, hogy rábólintottam, hiszen végre kimozdulhatok egy kicsit.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.