A pihenés napja
2013. december 28.
Elmúlt a karácsony. Ma mindenki pihen és erőt gyűjt, az év búcsúztatóra, az ismételt nagy evészethez és ivászathoz.
Elmentem ma vásárolni a közértbe, kenyeret, tejet, kristályvizet venni és a cigaretta utánpótlásról is gondoskodnom kellett, hasonlóképpen a négylábú családtagoknak is vettem kutyaszalámit.
Csend volt a városban, csak az üzletekben találkoztam néhány emberrel.
Még három nap és új évszámot írunk.
Mit hoz a 2014?
Nem tudom, de nem is az a baj, hanem az, hogy már nem is érdekel. Valahol a lelkem mélyén már beléptem a NEMÉRDEKELSEMMI klubba,s azt hittem, egyedül leszek ott, jó társaságban. Csakhogy csalódtam, mert nem vagyok egyedül.
Éppen egy nagy összejövetel közepére csöppentem, melyen részt vettek a MINDENMINDEGY társklub tagjai is.
Gondolhatjátok, milyen volt a hangulat! Pedig nem csak korombeli nyugdíjasok kókadoztak az asztaloknál, hanem az utánunk jövő két korosztály is szép számmal képviseltette magát.
Zavart a tömegből áradó tehetetlen düh, a kilátástalanság párolgó gőze, és hiányoltam a bizakodást és a tettrekészséget is.
Igazi klubhoz méltóan, a zeneszolgáltató már éppen hangolt, s próbálgatta a mikrofont, amikor támadt egy ötletem. Váltottam néhány szót a két klubvezetővel és a mikrofon elé penderültem.
Kissé megköszörültem a torkom, hogy mindeni rám figyeljem, és elkezdtem a mondókámat:
- Hölgyeim és Uraim! Én nem azért jöttem a klubba, hogy rosszabb legyen a kedvem, mint otthon volt! Azért sem, hogy másoknak segítsek mélyebbre süllyedni az apátiában! Mi lenne, ha játszanánk? Aki vállalkozik arra, hogy elmondja a legnagyobb megoldandó problémáját, azt közösen megpróbáljuk megoldani! Hosszú az este, sok gondot meg tudunk oldani! Hajrá!
Fogadatlan játékmesterkénti debütálásom meglehetősen jól sikerült.
Négyen vállalkoztak arra, hogy megosszák velünk a gondjaikat, de szinte mindenki gondolkodott azok megoldásán és bátran állíthatom, ha megoldanunk nem is sikerült, de a megoldások irányait körül határoltuk, olyan pontosan, hogy az érintettnek csak el kellett indulnia a helyes irányba.
A kollektív bölcsesség ritkán téved!
És akkor felébredtem! Kipihenten és felvillanyozva!
Nem kellene mégis létrehozni ama bizonyos klubokat?
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla!
Valószínű, nekem már mániává vált a" változtak az idők", de ha belegondolok a nem is olyan régmúltba, mint pl. közvetlenűl a nyugdíjazásom előtti időkbe- már nem voltam ropogós cseresznye-, no meg, kicsit még előbbre, mint Te is írod-nálunk is nagyon jó közösség volt, a "brigád" fedőnév alatt rengeteg élménydús közös eseményt szerveztünk a munkatársakkal, ahol sok esetben a hozzátartozók is ott voltak. Arról már nem is beszélve,hogy a társasházban, ahol latunk, minden valamire való ünnep elején összejöttünk, az volt a mi közös ünnepünk.
A húgom, aki szintén ilyen helyen lakik, ma már azt sem tudja, ki a szomszédja.
Szóval valami nagyon megváltozott, az agyakban is.Mert ezekhez a közös dolgokhoz nem pénz kellett, a változást nem lehet anyagiakra fogni, de az időre sem, mert abban mindig és mindenkor szűkében vagyunk és voltunk.
Valami nagy-nagy dolgot kéne' tenni- ami talán nem is lenne olyan nagy. Csak odafigyelni egymásra, tisztelni, segíteni egymásnak
Puszim, Ilona
Nekem mindig azt mondta Apukám, hogy kedvességgel többre lehet menni, mint haraggal. Igaza volt.
Puszi: Yolla
Az,ahogyan a jószándékú újévi köszöntést viszonozták.
Valószínű, nekem már mániává vált a" változtak az idők", de ha belegondolok a nem is olyan régmúltba, mint pl. közvetlenűl a nyugdíjazásom előtti időkbe- már nem voltam ropogós cseresznye-, no meg, kicsit még előbbre, mint Te is írod-nálunk is nagyon jó közösség volt, a "brigád" fedőnév alatt rengeteg élménydús közös eseményt szerveztünk a munkatársakkal, ahol sok esetben a hozzátartozók is ott voltak. Arról már nem is beszélve,hogy a társasházban, ahol latunk, minden valamire való ünnep elején összejöttünk, az volt a mi közös ünnepünk.
A húgom, aki szintén ilyen helyen lakik, ma már azt sem tudja, ki a szomszédja.
Szóval valami nagyon megváltozott, az agyakban is.Mert ezekhez a közös dolgokhoz nem pénz kellett, a változást nem lehet anyagiakra fogni, de az időre sem, mert abban mindig és mindenkor szűkében vagyunk és voltunk.
Valami nagy-nagy dolgot kéne' tenni- ami talán nem is lenne olyan nagy. Csak odafigyelni egymásra, tisztelni, segíteni egymásnak
Puszim, Ilona
Mármint mi az arrogancia, kedves Sanda?
Talán együtt kellene sírnunk a többiekkel?
Nem jobb felrázni őket, hogy mindenből van kiút, csak végig kell gondolni a lehetőségeket?
Látom, belőled hiányzik a segítőkészség.
Ritka arrogancia!
Talán együtt kellene sírnunk a többiekkel?
Nem jobb felrázni őket, hogy mindenből van kiút, csak végig kell gondolni a lehetőségeket?
Látom, belőled hiányzik a segítőkészség.
szia Y. én is vettem hasonlókat. a pénztárnál a lökött nő azt mondja, boldog újévet. majdnem ráüvöltöttem, mit gondol, idén már nem vásárolok mást, 3 napra elég lesz ez a kis kenyér és szódavíz?
szia Y. én is vettem hasonlókat. a pénztárnál a lökött nő azt mondja, boldog újévet. majdnem ráüvöltöttem, mit gondol, idén már nem vásárolok mást, 3 napra elég lesz ez a kis kenyér és szódavíz?
Biztos, hogy jó szándékkal kívánt BUÉK-ot, nem azért, hogy többé az idén ne menj vásárolni! Szerintem kedves gesztus volt!
Már kaptam a kedvenc boltomban karácsonyi naptárakat, pedig még megyek az idén.
Üdv: Yolla
A pszichológusoknak persze nem fog tetszeni,de sebaj!
Kedves Yolla!
Szép álmod volt! Mivel már én is az utolsó harmadban kullogok, ennyi idő után egyre szilárdabban állitom, remek ötleted ma már nem megvalósítható.Változtak az idők.Régen, kukoricafosztáskor, kézimunkázáskor stb. az emberek összegyültek, meg(ki)beszélték a gondjaikat.Ma már ez nincs, az emberek elmagányosodtak, mindenki a maga bajával van elfoglalva, begubózunk, mint a selyemhernyők.Odáig jutottunk, hogy-nemhogy megbeszélnénk a gondjainkat,-de az ember már egy jó szónak is örül.
Ami pedig-szerintem nem sok idő múlva-a jövőt illeti, a lélektelen gépek veszik át az uralmat.Bár ne lenne igazam!
Puszim, Ilona
Nagyszüleink idejében mindennek meg volt az ideje, és meg is adták a módját.
Még talán a mi fiatalkorunkban is léteztek szokások, a közösséggé formálódást illetően. Mi például, az első munkahelyemen, amely egyik minisztérium számítástechnikai intézete volt, az első évben szinte minden nap elmentünk munka után sörözni, amely nem is a alkoholról szólt, hanem a napi események megbeszéléséről, és a magánügyeinket is terítékre kerültek, ha nem tudtunk megbirkózni vele. Soha senki nem élt vissza a sörözések alkalmával hallottakat illetően.
Mára a baráti körömben is mindenki olyan elfoglalt, hogy külön készülni kell előre a találkozáshoz, hogy össze tudjunk jönni négyen, öten.
Pedig állítom, amire akar, arra talál időt az ember.
Puszi: Yolla
Szép álmod volt! Mivel már én is az utolsó harmadban kullogok, ennyi idő után egyre szilárdabban állitom, remek ötleted ma már nem megvalósítható.Változtak az idők.Régen, kukoricafosztáskor, kézimunkázáskor stb. az emberek összegyültek, meg(ki)beszélték a gondjaikat.Ma már ez nincs, az emberek elmagányosodtak, mindenki a maga bajával van elfoglalva, begubózunk, mint a selyemhernyők.Odáig jutottunk, hogy-nemhogy megbeszélnénk a gondjainkat,-de az ember már egy jó szónak is örül.
Ami pedig-szerintem nem sok idő múlva-a jövőt illeti, a lélektelen gépek veszik át az uralmat.Bár ne lenne igazam!
Puszim, Ilona