A szeptember 11- i Terrortámadás 10. évfordulójára
2011. szeptember 4.
2001. szeptember 11. minden ember számára felejthetetlen dátumként rögződött; azon a napon több helyszínen, tragikus kimenetelű támadás érte az Egyesült Államokat. Az egész világot sokkolta a hír, hogy két utasszállító repülőgép csapódott be a World Trade Center ikertornyaiba, majd később a Pentagon épületébe. Az Al-Káida Terrorszervezet összehangolt merénylete volt ez az Egyesült Államok ellen. A terroristák négy belföldi utasszállító gépet térítettek el. Kettőt az ikertornyokba, egyet pedig a Pentagon épületébe vezettek. A negyedik eltérített repülőgépet valószínűsíthetően a gépen tartózkodó utasok térítettek vissza a terroristáktól és megakadályozták, hogy a feltételezett célpont, a Fehér Ház is terrorista támadás színhelyévé váljon. A gép Washingtontól mindössze 15 percnyire Pennsylvania államban zuhant le. A négy utasszállító gép egyetlen utasa sem élte túl a támadásokat. A terrorakció következtében 2995 ember veszítette el az életét. A Világkereskedelmi Központ kártyavárként omlott össze. Emberek ezrei lelték halálukat a romok alatt. Tíz év elteltével Amerika ismét emlékezik halottaira. Barack Obama az Egyesült Államok elnöke szeptember 11.-ét a szolgálat és emlékezés nemzeti napjává nyílvánította.
A terrorista támadásról dokumentumfilmek, amatőr videók és fotók tömkelege készült. A World Trade Center romjai helyén múzeum épül.
Azon a napon nekem is találkozóm lett volna a World Trade Center közelében lévő munkaközvetítő irodában, mely találkozót az előző esti telefonhívással mondott le az ügyintéző. Nem messze lakom a várostól, mindössze a Hudson folyó választja el New Jerseyt a katasztrófa helyszínétől, így élőben láthattam a tornyok összeomlását. Szörnyű látványban volt részem. Rengeteg ember gyűlt össze a sétányon és mindenki pánikban volt, hiszen akkor még nem tudhattuk, hogy miért történt meg ez a rettenetes katasztrófa. Mindenki próbálta telefonon elérni a hozzátartozóját, de a telefonvonalak sem működtek.
A párom is New Yorkban dolgozott, így volt kiért aggódnom. Késő este ért haza, fáradtan, csapzottan, mivel lezártak minden alagutat és hidat, amivel Manhattanból New Jerseybe lehetett eljutni. Így csak a Hudson folyón közlekedő komp jöhetett számításba, ami ingajáratban közlekedett. Kígyózó sorokban álltak és vártak rá az emberek, hogy átjussanak rajta a folyón. Szörnyű izgalmakat kellett átélnem a várakozás órái alatt. Aztán a férjem elmesélte, hogy milyen borzalmas látványban volt része.
Az épület közelében autózott, amikor hatalmas csattanást hallott, majd üvegdarabok szóródtak az utcára. Azt hitte, hogy bomba robbant a közelben. Hatalmas volt a por és a füst. Pillanatok alatt olyan forgalmi dugók alakultak ki, hogy nem lehetett haladni az utcán. Az emberek ordítozva futottak minél messzebbre. Rengeteg tűzoltó volt a helyszínen, akik szaladtak az égő épület felé. Ahogy kinézett a kocsiból, akkor látta meg a második repülőgép becsapódását. Mindenki dermedten állt és nem értette, hogy mi történt. Volt aki, sokkot kapott, volt aki üvöltözött. Ami ezután történt, az maga volt a pokol. Látta, ahogy a tornyokból kiugráltak az emberek és a mélységbe vetették magukat. A magasból lehulló repülőgép fémdarabjaitól sokan megsérültek. Mindenki próbálta menteni az életét. Szeme láttára omlott össze a két torony, melyeket óriási fekete felhő vett körül. Por és törmelékek szálltak a levegőben. Elsötétült minden. Hatalmas pánik tört ki a menekülők között. Sokan a Hudsonba ugrottak, hogy mentsék az életüket. Kis idő múlva katonai gépek röpködtek a levegőben a folyó felett A párom is menekült, amíg a folyóhoz nem ért. Innen sikerült neki a komppal hazajutnia, mire nagysokára rákerült a sor. Azóta is emlegeti azt a napot és áldja a sorsot, hogy nekem nem kellett mennem aznap a munkaközvetítőhöz.
Azóta többször meglátogattuk a tornyok helyét, amit Ground Zérónak neveztek el, hogy lerójuk tiszteletünket azok előtt, akik a terrortámadásban az életüket veszítették.
- Heleenke -
Video: youtube.com
Kép: Internet
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ma kaptam az alábbi linket.
Döbbenetes. :(
http://radicalpuzzle.blogspot.com/2010/04/911-rejtelyek-hogyan-vertek-at-az-egesz.html?honnan=Nemzeti_Hirhalo
"9/11 Rejtélyek - Hogyan verték át az egész világot?!"
"Ez a dokumentumfilm szakértők nyilatkozatai és a szemtanuk elbeszélései segítségével CÁFOLJA meg a 2001 szeptember 11-én történt események hivatalos magyarázatát.
Robbantási szakértők segítségével megtudhatjuk hogyan hajtották végre az ikertornyok és kiszolgáló épületeik irányított felrobbantását és mindez bizonyításra is kerül. Magyarázatot kapunk arra is miért volt szükség a látvány mellett a tornyoknak ütköző repülőgépekre és hogy mit álcáztak ezzel, továbbá mely emeleteken és mikor helyezték el előzőleg a robbanó tölteteket és hogy hogyan robbantják fel az alapot...
A filmből világosan kiderül, hogy a "terrortámadás" belső munka volt, egy megrendezett színjáték, melynek megrendelőit a CIA, NSA és a "háttérhatalom" sorai közt kell keresni. (9/11 Mysteries - Demolitions (2006), 91 perc, letölthető.)"
Zsötem
Köszönet Neked az együtttérzésedért, az emberségedért!
Szeretettel
heleenke
Azt hiszem, hogy innen lehetünk okosak, de igazán azt tudja átérezni a tragédiát, aki érintett volt, ott volt, barátai haltak meg a merényletben. Sajnálom az ártatlan áldozatokat és hozzátartozóikat!
Puszi,
Pinokkió
Válasz erre: Médea
Kedves Helénke!
Nagyon jól összefoglaltad, köszönöm mindenki nevében!
Nekem személyes tragédia volt az a nap, de hiszem, hogy tovább KELL lépni.
Üdv,
Médea
Sajnálom , hogy Neked is személyes tragédiához kötődik az a borzalmas nap! Ha egyszer erőt tudsz venni magadon, akkor oszd meg velünk, hátha megkönnyebbülsz egy kicsit! :-(
Köszönettel
heleenke
Válasz erre:
Én arra emlékszem, hogy éppen akkor értünk haza valahonnan a városból. Bekapcsoltuk a tévét. Mindenhol ez ment…
Csak álltam és néztem és folytak a könnyeim - hozzáteszem, hogy nem vagyok egy sírós fajta. Mélyen megrázott…
Jó, hogy megírtad Helénke!
Szerintem minden normális ember hozzád hasonlóan érez akkor, amikor ártatlan emberek ezrei halnak meg a szeme előtt.
Köszönet Neked az együttérzésedért!
Puszillak
heleenke
Nagyon jól összefoglaltad, köszönöm mindenki nevében!
Nekem személyes tragédia volt az a nap, de hiszem, hogy tovább KELL lépni.
Üdv,
Médea
Csak álltam és néztem és folytak a könnyeim - hozzáteszem, hogy nem vagyok egy sírós fajta. Mélyen megrázott…
Jó, hogy megírtad Helénke!
Köszönet neked, hogy ilyen kimerítően megosztottad a filozófiai tanulmányaiddal kapcsolatos történelmi visszaemlékezéseidet. A politikai okfejtésektől szeretném magam távoltartani.
Üdv.
heleenke
Virtuálisan elhelyezek én is egy szál virágot az emlékezés helyén az áldozatokért és családjaiknak.
Bennem mindig az a kép merül fel ennek kapcsán is, amit filozófiából tanultam, hogy az USA sokszor kihasználja és visszaél azzal a helyzettel, hogy messze van attól a kontinenstől ahol a háborúját vívja. Voltak ugyan belső háborúk is, mint tudjuk, de a nagy támadásokat Vietnam és Korea területén vívták mégis.
Bocsánat, de a világ ilyen, kegyetlen és igazságtalan visszavág és akkor amikor nem számítanak rá.
1956.-ban is amikor itt dúlt a forradalom vagy zajlottak a harcok az USA inkább az öbölháborút szorgalmazta, mert egy ország veszhet, de a fekete arany nem!!
Valóban sokan és nem csak az amerikai lakosok közül de vélik úgy, hogy a kormány keze is valahol benne volt a dologban, mert állítólag voltak előtte fenyegetőzések, de nem akarták elhinni, hogy valaki meg meri támadni a nagy és hatalmas USA államot. Főleg nem egy sziklás terepen lévő kis Afganisztán, hát azért oda tették magukat rendesen a rettenthetetlennek (bocs)!
Heelenke nagyon jó a megemlékezésed, én csak egy kicsit elszaladtam a történelem síkján, vagy helyesebben szörföztem az időben. Pedig minden országnak van félnivalója és nem kevés, mert nem csak az az érték ami látszik, hanem az is ami nem. Üdv Éva.
Válasz erre: matyómacsó
Először is: mélyen együttérzek az áldozatokkal és azok családjaival!
Másodszor: mint minden a világon, semmi sem csak fehér, vagy csak fekete. Tudtátok, hogy maguknak az amerikaiaknak a 36%-a abban hisz, hogy saját kormányuknak köze volt ehhez a "terrortámadáshoz"?
http://www.mult-kor.hu/20110831_ma_is_sokan_hisznek_a_911es_osszeeskuveselmeletekben
Ettől függetleneül, vagy épp ezért, a világ kegyetlen.
A világ valóban kegyetlen! Az igazságot pedig senki sem tudhatja! Az ártatlan áldozatokat pedig már senki sem hozhatja vissza :-(
Üdv.
heleenke
Másodszor: mint minden a világon, semmi sem csak fehér, vagy csak fekete. Tudtátok, hogy maguknak az amerikaiaknak a 36%-a abban hisz, hogy saját kormányuknak köze volt ehhez a "terrortámadáshoz"?
http://www.mult-kor.hu/20110831_ma_is_sokan_hisznek_a_911es_osszeeskuveselmeletekben
Ettől függetleneül, vagy épp ezért, a világ kegyetlen.
Válasz erre: heleenke
Kedves Orsolya!
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat, a szívből jövő megemlékezésed azokról az ismeretlen emberekről, akik ártatlanul meghaltak a terrortámadás során.
Azóta sajnos több országban is történtek már terrorcselekmények, amelyek még több áldozatot, még több értelmetlen halát követeltek. Senki sem érezheti magát biztonságban ebben a kegyetlen, elvadult világban, ameddig ilyen és ehhez hasonló büntetteket követnek el vallási, vagy más ürügyekre hivatkozva.
Köszönettel
heleenke
Szép napot kívánok azért! Orsolya
Válasz erre: Orsolya
Kedves Helenke! Olyan cikket olvastam tőled, hogy még a hideg is kirázott, mert sajnos amellett hogy láttam a tévében családilag részese voltam ennek a tragédiának....
Tesóm férje pont ott volt kinn, gyermekeink kicsik voltak még és soha nem felejtem el tesóm telefonhívását nekem valami olyasmit mondott hogy:
- Nem tudom elérni a férjem, megőrülök, sírok és sírok mi lesz velünk ha nem jön onnan haza?
Ezt az érzést nem lehet elmondani, hogy egy részt látni a tévében ezt a borzalmat, embereket akik meghaltak, mert menekültek a semmibe, nagy mamával sirattunk itthon és imádkoztunk, hogy sógorom haza jöjjön és lássa a családját, két napig egyáltalán a családunk nem kapott híreket, felesége és apró kisfia várta haza...
Aztán jött a telefonhívás röviden, mert ugye a vonalakat is alig lehet használni, hogy ne izguljunk mert még aznap tovább utaztak északra, csak nem tudtak telefonálni, igaz sokára jöhettek haza ha jól emlékszem, mert nagyon szigorú ellenőrzéseken mentek át meg már nem is tudom, Ő akkor haza érkezett...
Nem tudom ki és miért tette, Én csak egyet tudok voltak akik aznap soha nem tértek haza családjaikhoz....
Helenke nagyon borzalmas lehetett nektek, talán ezt sem lehet igazán szavakba önteni főleg ott a közvetlen közelbe, de örülök, hogy nem lett semmi bajotok és itt vagytok mindketten!
Virtuálisan Én leteszek egy szál virágot azoknak az emlékére akik aznap elmentek közülünk!
Szeretettel: Orsolya
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat, a szívből jövő megemlékezésed azokról az ismeretlen emberekről, akik ártatlanul meghaltak a terrortámadás során.
Azóta sajnos több országban is történtek már terrorcselekmények, amelyek még több áldozatot, még több értelmetlen halát követeltek. Senki sem érezheti magát biztonságban ebben a kegyetlen, elvadult világban, ameddig ilyen és ehhez hasonló büntetteket követnek el vallási, vagy más ürügyekre hivatkozva.
Köszönettel
heleenke
Tesóm férje pont ott volt kinn, gyermekeink kicsik voltak még és soha nem felejtem el tesóm telefonhívását nekem valami olyasmit mondott hogy:
- Nem tudom elérni a férjem, megőrülök, sírok és sírok mi lesz velünk ha nem jön onnan haza?
Ezt az érzést nem lehet elmondani, hogy egy részt látni a tévében ezt a borzalmat, embereket akik meghaltak, mert menekültek a semmibe, nagy mamával sirattunk itthon és imádkoztunk, hogy sógorom haza jöjjön és lássa a családját, két napig egyáltalán a családunk nem kapott híreket, felesége és apró kisfia várta haza...
Aztán jött a telefonhívás röviden, mert ugye a vonalakat is alig lehet használni, hogy ne izguljunk mert még aznap tovább utaztak északra, csak nem tudtak telefonálni, igaz sokára jöhettek haza ha jól emlékszem, mert nagyon szigorú ellenőrzéseken mentek át meg már nem is tudom, Ő akkor haza érkezett...
Nem tudom ki és miért tette, Én csak egyet tudok voltak akik aznap soha nem tértek haza családjaikhoz....
Helenke nagyon borzalmas lehetett nektek, talán ezt sem lehet igazán szavakba önteni főleg ott a közvetlen közelbe, de örülök, hogy nem lett semmi bajotok és itt vagytok mindketten!
Virtuálisan Én leteszek egy szál virágot azoknak az emlékére akik aznap elmentek közülünk!
Szeretettel: Orsolya