A tavasz maga a megújulás

2018. március 11.

Vissza a naplóhoz

Csütörtök délelőtt szemerkél az eső. Az orvoshoz megyek egy leletért, amit majd hétfőn kell odaadnom a szakorvosnak. Szokás szerint nem viszek esernyőt, egyrészt nem szeretem, mert zavar, hogy tartani kell, meg kerülgetni vele a járókelőket,hogy senkinek se szúrjam ki a szemét, másrészt rendszerint elhagyom, s arra sem emlékszem, hogy mikor és hol történt az ott felejtése. Eső ellen a fejembe húzom a dzseki kapucniját, ami jó, mert nem ázok az esőben, de egyben rossz is, mert nem látok ki alóla. Igyekszem mielőbb hazaérni, mert kettőkor indul a vonatom, megyek a kedvesemhez.
Kényelmes az elektromos vonat, szinte hangtalanul megy. Jó másfél óra megérkezem. Kedvesem már ott vár az állomáson, a szikrázó napsütésben. Meghoztad a tavaszt! -mondja, megölel és megpuszil.
Magához szorít, hogy alig kapok levegőt.
Húsz perc múlva kávézunk a teraszon. Odasüt a nap, melengeti testünket, lelkünket.
Beszélgetünk, jókat nevetünk, tervezgetjük a közel jövőbeni közös feladatainkat.
Mintha nem hatvanhat, hanem huszonhat évesek lennénk!
Hiába, a tavasz már csak ilyen!

A bejegyzést írta: Yolla