újabb események régebbi események további események
16:59
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:56
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:15
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
21:23
Virág módosította a cikkét
16:05
Virág új cikket töltött fel
08:35
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:07
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:56
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:40
D Klári módosította a naplóbejegyzését
20:37
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
20:30
D Klári új cikket töltött fel
15:33
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
14:44
Virág módosította a naplóbejegyzését
14:43
Virág új bejegyzést írt a naplójába
00:53
emillio új cikket töltött fel
22:59
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:53
Új cikk került fel a weboldalra
20:27
Új cikk került fel a weboldalra
00:05
Új cikk került fel a weboldalra
23:46
Új cikk került fel a weboldalra

A teszt

2011. február 12.

Vissza a naplóhoz

Az épület kívülről nem tünt túl szépnek, egy teljesen egyszerű kockaház volt.
Beléptem. A recepciónál találtam magam, ahol egy fiatal mosolygós lányzó azonnal a segítségemre sietett. Mondtam, hogy mi járatban vagyok.
Segítőkészen megmutatta hová tehetem le a kabátom, majd eltranszportált a teszt helyszínére. Itt is egy fiatalabb hölgyemény fogadott, kedvesen bevezetett egy irodába, ahol már várt engem a megmérettettés. Asztali gépnél írtam a tesztet, ami 4 részből állt, és időre ment.
Az első rész egy IQ teszt volt, ami 80 kérdésből állt, és 30 perc volt rá.
A második 200 kérdéses általános dolgokra tért ki, igen-nem-talán volt a választási lehetőség. A harmadiknál egy kérdésre volt 3 variáció, és az utolsó pedig az előző munkaviszonyokra tért ki.
Leültem, a hölgy elindította a tesztet, aztán rögtön ki is írta a gép, hogy ő bizony ezt egészen másképp képzeli el. Nevezetesen, nem szertné nekem a tesztet megjeleníteni. Hát ez jól kezdődik, gondoltam, és ha babonás lennék, már azt is gondolnám, hogy rossz omen. De nem vagyok az. Heves kattogtatások után, telefonos segítéget kértünk, ami egy informatikus srác személyében jelent meg. Varázsütésre kész volt a gép, indulhatott a teszt!
Az első az IQ teszt volt, amiben az volt a legidegesítőbb, hogy a jobb felső sarokban ment a visszaszámláló. Az ember akaratlanul is azt nézte, hogy mikor telik le az idő, és egyre feszültebb lettem, de időben végeztem. Nem volt nehéz, inkább némelyik megfogalmazása volt nyakatekert. A matekosokkal némileg meggyült a bajom, mert a számok világa "kissé" távol áll tőlem. Mi tagadás, utálom a matekot, csakk akkor állok vele szóba, ha nagyon muszáj. Hát most az volt. Kedvenc feladatom: megy egy vonat észek felé X sebességgel, délnek fúj a szél Y km/órával, és a vonat megvan rakva XX tonna cuccal. Mikor ér a vonat a az XY városba ami W távolsára van??
Hát ezt a feladatot utólag köszönöm a kitalálójának! Remélem örömét leli benne.
A 200 kérdéses könnyű volt, mert itt csak el kellett dönteni, hogy melyik vonatkozik rám. A harmadikkal voltam meg a leghamarabb. 20 kérdés lehett talán.
A negyedikhez értem. Ennél a két utolsó munkahelyet kellett taglalni, hol dolgoztam, milyen beosztásban, ott mit kellett csinálni, miért volt jó vagy rossz…stb.
Vége!
Az utolsóval is elkészültem, időn belül 1 óra 20 perc alatt. Hihetetlen!
Szóltam a hölgyeménynek, hogy kész vagyok. Kedvesen elmondta, hogy az eredményről tájékoztatni fognak legkésőbb jövőhét keddig. Kikísért a kabátomat előbányáztuk, majd egy rövid búcsú után kiléptem az épületből.
Megkönnyebbültem.
Ezen is túl vagyok, mostmár reméljük a legjobbakat.
Hál’Isten a vissza utam kevésbé volt kacifántos. Felszálltam a buszra és irány haza.
Vártam a telefont…
Nem hiába.
Tegnap délután megcsörrent!

Hogy mit mondtak a vonal túlsó végén, és hogy milyen újabb kihívások elé állítanak, megtudhatjátok a holnapi naplóbejegyzésemből!

A bejegyzést írta: Heather Bay

Hozzászólások

időrendi sorrend

2011. február 12. 12:59
Tudod ám növelni a feszültsége :-)
No akkor holnap megtudom.

Erről a történetről a saját megpróbáltatásaim jutnak az eszembe. Második munkahelyem egy hivatal volt. Az interjú napján bedobott a mélyvízbe a később lett főnököm. Nem átallotta kihasználni szerény tudásomat és azonnal egy aznapi közgyűlésre, az előterjesztését íratta meg velem diktálásra. Nem volt időm még megszeppenni se, mi lesz, ha addigi tudásom dugába dől.
De nem így történt, én teljesítettem a kötelességemet. Hibátlanul.
De nem úgy ő. Az volt a szokása, hogy saját magát állandóan felülírta, piros színű tollal, kis nyilakkal teletűzdelve, ezt ide, azt oda, olyan volt az iromány, mint valami színes paletta, na mindegy, felkötöttem a szoknyám és nekiálltam. Na hát a mélyvízből kiúsztam. Sikerült. 13 éves húztam le a kezei alatt. Nem volt egy leányálom. De megtanultam a precíz munka minden csínját bínját. :-)

Pussz,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: