A zsákutca Pályázat
2011. március 29.
A zsákutca
Azt hinné az ember, hogy ebben a zűrös világban megállt Budapesten az élet. Á, dehogy! A buszjáratok átszervezése most is javában zajlik. És az a Baross út, milyen hosszú? Csak az tapasztalhatja meg, aki kényszerből végiggyalogol rajta. Az Angliából hazatelepült barátnőmék a Baross úton, Zugló környékén vettek lakást. Azt a vágyukat valósították meg, hogy Pesten és kertes ház legyen, lehetőleg ne drágán, mert úgyis átépíttették, a Birminghami házuk mintájára.
Még a múlt nyáron meglátogattam a barátnőmet, metróval és busszal lehetett elérni az otthonukat. Még a boldog pesti lány időszakomban többször jártam azon a környéken, így még élt bennem a biztonságérzet, hogy aztán a balgaságom miatt romba dőljön.
A barátnőm igyekezett megmagyarázni, ha kijövök a metróból, melyik buszra szálljak, és melyikre ne. — Úgy lesz, úgy lesz hajtogattam, ám csak fél füllel hallgattam végig. Az is megbeszéltük, hogy két órára ott leszek, vár a finom ebéd, egy olaszos akármi, ami csak frissen jó.
Már régen volt alkalmam Budapesten nézelődni, gondoltam, nem metróval hanem busszal megyek. Úgy emlékeztem, az végigmegy a Baross úton. Jócskán elidőztem a kirakatok nézelődésével, sietnem kellett. Felszálltam egy buszra, és az ablakhoz ültem, hogy nézelődhessek. Már negyed órája rázkolodtam a buszon, amikor felfigyeltem, hogy általam ismeretlen utcákon haladunk keresztül. Nyugi, gondoltam, úgyis odaérkezünk, ahová kell.
Újabb negyedóra múlva ott kötöttem ki, ahol felszálltam. Nem számoltam azzal, hogy a buszjáratok átalakultak körforgalommá. Nosza, irány a metró. Amikor megérkeztem az Örsvezér térre, jött a kínos probléma. Nem tudtam melyik buszra kell felszállni, amivel két megállót kellett mennem, a mobilom pedig éppen akkor lemerült. Nem maradt időm a latolgatásra, találomra megcéloztam az egyiket, amelyik pont az ellenkező irányba vitt, s ekkor már közeledett a három óra. Úgy jártam, mint valamikor a tanyasi lány, aki először járt Pesten. Szidtam magam, de az nem segített, gyalogosan indultam el. Hulla fáradtan, idegileg kiborulva megérkeztem négy órára. A késésem ellenére a barátnőm boldogan ölelt magához. Kiderült, hogy a kóválygásom közben felhívta a lányomat, és mindketten azzal rémítgették egymást, hogy biztos valami bajom eshetett.
A bejegyzést írta: Jutka
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.