Alex
2022. október 10.
2021. április 8.-i jegyzet:
Nem tudok aludni, nagyon zaklatott vagyok.
Reggel érkezik pénz és délután jön az orvos, meg van beszélve. Szegény kishaver a hirtelen javulás után hirtelen visszaesett, sokat nyüszít és szörnyen néz ki, a bőrtünetei is eldurvultak, aluszékony, nem lehet simogatni, stb. Egy-két nap alatt durva sebességgel épült le és pont ezt nem akartam megvárni, de várni kellett a pénzre. -.- Ma már 'idegállapotban' voltam, látva a szenvedését, a fatert is helyre kellett tegyem megint, mert önző mód' húzta volna (pedig már úgy tűnt felfogta, hogy el kell engedni), meg akárhányszor ránéztem a cimbire és realizáltam, hogy az utolsó napjainkat töltjük együtt (eddig ezt a tudatot is eltemettem, hogy legyen erőm), belém markolt a kín, szóval ma jól megdolgoztattam az önkontrollomat. Nem csak ma, de ma már nagyon nehéz volt összetartani magam, nem tudom hányszor akart elkapni a bőgés, de sokszor, viszont legalább sikerült mindannyiszor legyűrni. Remélem holnap az altatás alatt is kitart majd ez a kontroll, hogy Ő a megszokott, (látszólag) nyugodt gazdáját érzékelhesse végig. Nyilván a mainál mégnagyobb lesz rajtam a nyomás, de azon leszek, hogy méltón engedjem el. Próbálom kikapcsolni a dolgokat és csak a tényekre fókuszálni, mert eddig is ez adott erőt.
Két dolog vigasztal, amennyire vigasz lehet ilyenkor bármi is; az egyik, hogy már nem fog szenvedni, a másik pedig az, hogy kaptunk még 6 hónapot ajándékba.
A Frici macskám is április 9.-én ment el tavaly.
Ez sosem lesz könnyebb, akárhányadszor éli át az ember.
A Szutyok 4 (idén lesz ötödik) évvel ezelőtt ment el 13 évesen, szóval szép kort élt, csak az a rohadt rák ne lett volna, méltatlan állapotokba és méltatlan távozásra kényszerítve Őt. Álmomban nem gondoltam volna, hogy az Alex ilyen hamar követi majd. Ő 11 hónappal a Szutyok elmenetele után született, hasonló is a személyisége és kölyökként a külseje is hasonlított, mintha csak a Szutyok 'küldte' volna vigaszként. Nyilván nem pótlékot látok benne, hanem önmagáért szeretem. Azt hittem Vele is megadatik majd legalább 13, vagy több közös boldog év, de kegyetlen módon csak 3 jutott és nem is rámnézve borzalmas ez, hanem a cimbivel szemben igazságtalan, ráadásul ebben a rövid életében sem lehetett boldog a veleszületett betegségei miatt, mert ilyen-olyan korlátozásokra volt szükség az érdekében és mikor ezek ellenére is fellángolt időnként a baja, szenvedett. Igaz, eleinte ennyire még nem. Már párhetesen megmutatkozott, hogy beteg, de a diagnózisra nehezen és sokára jött rá egy doki (nemcsak egy orvos látta). Próbáltunk kezeléseket, de egy idő után csak rosszabb lett az állapota, már nem hatott a gyógyszer sem és mostanra meg kellett hozni az altatás pokoli döntését, hogy ne szenvedjen mégjobban. Ezalatt a rövid 3 év alatt úgy összenőttünk, mint a Szutyokkal a 13 év alatt. Alex egy óriás snauzer & shar pei keverék, a zord külseje azonban nagyon is kedves kutyát takar. Nagyon okos is! Az utolsó napokban már nagyon nehéz hitelesen rámosolyognom és nyugisan beszélnem hozzá. Ma este már az eddig elfojtott gondolatok is elkezdték bombázni az agyamat, méginkább kínozva a pszichémet és mégnehezebbé téve a keserűség elfojtását. Nem lehet megszokni azt a gondolatot és tudatot, hogy az utolsó vacsoráját fogyasztotta el, utoljára alszik a helyén, az utolsó simogatásokat élvezi (amikből megint csak az orrára kap szerencsétlen, mert a teste fáj és érzékeny), egyáltalán hogy minden az utolsó. Az az okos, de fáradt, törődött, könyörgő tekintet azonban azt üzeni, hogy segítsek. Gyűlölöm, hogy csak ezen a módon tudok.
Álmában ugat éppen. :-D Ezt is utoljára...
Nem tud egy jót futni utoljára az udvaron, pedig imádta.
Zsong az agyam, nem tudom összeszedni a gondolataimat. Emlékeket felidézni főleg képtelen vagyok, de nem is tenne jót a pengeélen táncoló kedélyállapotomnak, márpedig muszáj még bírni holnap estig. Alex nagyszerű kutya és hatalmas űrt fog hagyni!
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.