Áll a bál

2022. június 7.

Vissza a naplóhoz

2018. szeptember 14.-i jegyzet:

a 'családban' ma este és részben mi is belekeveredtünk, mert az öregem belenyúlt a darázsfészekbe. Neki mindig fontoskodni kell. Én sem akarom, hogy a Jani bántsa a nagynénémet és a skacokat, de ismerem apám stílusát, amivel könnyen kihúzza a gyufát, meg verekedni is hajlamos, szóval nem jó, ha ő belekeveredik. Nem kell, hogy az Ildiéken csattanjon a kontárkodása, meg szerintem neki sem hiányzik, hogy a Jani összekócolja a protkóját. Az a pali egy hímvessző, részegen pláne. Csörgött az öregem mobilja és mikor felvette csak azt hallotta, hogy a háttérben a Jani ordibál az Ildivel, meg mondja neki, hogy nem adja oda a telefont. Apám felhívta a Zolit, hogy hátha tőle megtudja mi van, de alig mert beszélni és amikor az öregem kérte az Ildit a vonalba, az Ildi sem mert beszélni. Ezután felhívta a Janit és kérdezte, hogy mi folyik ott, miért vette el az Ildi telefonját? Az a jóember meg úgy be van nyomva, hogy alig forgott a nyelve és annyit mondott, hogy hazudott az Ildi és ezért vette el tőle a mobilt. Egy féltékeny marha. Bedühödtünk és mondta apám, hogy átmegy rendet rakni. Azt azért díjazom, hogy ugrik, ha az Ildi gondban van.
Rühellem az alkoholistákat! Az a farok Laci elérte, bár anélkül is taszítóak, csak évekig tapasztalva az alkohol okozta őrjöngést és egyebeket méginkább bosszantanak a piás fazonok.
Az unokahúgom is egy szittyós barommal van, a jó példa megtette a hatását...

Ha minden igaz a jövő héten jön a Tomi és - egyelőre csak - egy kéményt rendbetesz, hogy jövőhónapban már tudjunk fűteni, mert akkorra már biztos lehűl annyira az idő.

Vicces az is, amit a legutóbbi diagnózisommal kapcsolatban futunk. Mindjárt kereken egy éve lesz, hogy talált valamit az immunológus, de azóta sem tudtuk meg. Nekünk nem küldte meg az eredményt, a dokimmal beszélt telefonon és neki mondta, meg neki küldte a papírokat, amikért el is mentünk, de a dokim elkeverte, legalábbis ezt mondta. Emlékezetből mondta, hogy vasculitis, de a pontos nevét nem tudta, azt mondta ahhoz a papírt meg kell találnia. Vártunk, aztán pár nap múlva hívtuk, hogy mi a dg.? "Még nem tudja, mert nincs meg a papír." Jó, várunk tovább. Ezt játszottuk, majd beleuntunk és kértük, hogy hívja fel a kórházat és kérje el mégegyszer az eredményt. Nem történt semmi. Mindeközben teltek a hetek, aztán a hónapok. Kontrollra is kellett volna mennem időnként, de oda sem jutottam el, mivel apám "sosem ért rá". (Pedig akkor az eredményt is megtudhattuk volna egyúttal.) A napokban megint felhívtuk a háziorvosomat, hogy keresse meg az eredményt, vagy hívja fel a dokit, mert tudnunk kell a dg.-t, mivel azt sem tudjuk mi ez és dokihoz sem bírok elmenni, ha nem tudok minden előzetes dg.-t megmondani, mivel addig nem tud kezelni. Azt mondja neki nincs papírja. Ne már! Ő maga mondta, hogy elkeverte és nem tudja a pontos dg.-t, de megkeresi és megmondja. Tavaly óta várjuk! Most azt mondta nincs papírja, de megadja a kórház e-mail címét és azon elkérhetjük, csak írjuk meg, hogy az ő megbízásából. Miért nem ő ír? Ez így elég logikátlan. A háziorvossal csak közlékenyebbek, mint mással. Mindegy, megpróbálom, mert tényleg vicc, hogy egy éve kell könyörögni. Azt sem értem, hogy ha most azt mondta, hogy nem volt példánya, akkor eddig miért mondta mindig, hogy megkeresi? Vagy ha volt és nem találta, akkor miért nem írt Ő egy e-mailt a kh.-nak, amiben elkéri? Az öregem szerint nem akart beégni a kh. előtt azzal, hogy elkeverte és újrakéri, főleg hogy sok idő telt el. Írok a kórháznak.

Kaptam ma egy szatyor ruhát a szomszédtól. Jól jött, mert pont ma vitte el az öregem a szeretetszolgálatnak azokat, amiket összeszedtem erre a célra, mert meguntam/kinőttem.

Az öregem már vagy 1,5 órája odavan, remélem nem balhézik.

A bejegyzést írta: Arnold91