Állásinterjú
2011. február 15.
Néhány napja írtam az álláskeresési mizériámról, hogy min kellett végigmennem, mire behívtak egy személyes interjúra.
Erre tegnap került sor.
Izgatottsággal vagyesen érkeztem meg. Némi várakozás után egy mosolygós hölgy érkezett, aki bekísért egy irodába, ahol már vártak.
Ő meg egy másik kolléganője leültek velem szemben, és kedvesen elkeztünk beszélgetni.
Nagyon fesztelen volt az egész, nem az a szokásos faggatós szigorú tekintetű fönök-jelölt párbeszéd volt. Inkább az a "szeretném tudni ki vagy, mondj magadról minnél többet" jellegű.
Így is történt.
Kérdezték, hogy miért jelentkeztem az állásra, mit hallottam a cégről, aztán ez megfordult, és ők mondtak el néhány dolgot, és én figyeltem rájuk.
Kitértek mindenre, nem árultak zsákba macskát. Megmondták az anyagi részét is, azt, hogy a munkához milyen tárgyi feltételeket biztosítanak, és ezért ők mit várnak el.
Én is elmondtam minden olyan dolgot magamról, ami a munkához szükséges tudniuk. Aztán újra ők kérdeztek előző munkahelyekről, tapasztalatokról, arról a tanfolyamról, amit épp végzek, és a magánéletemről is.
Bő fél óra után kérdezte meg egyikük, hogy az elhangzottak, hogy tetszettek eddig? Mivel valóban vonzó volt amit hallottam, mondtam, hogy részemről rendben van!
Megbeszéltük, hogy mikor tudnék kezdeni, ők arra rábólintottak, és 45 perc múlva már boldogan léphettem ki az ajtón.
Hát megérte a tűsarkút koptatni pár napja!
Van állásom! :)
A bejegyzést írta: Heather Bay
Hozzászólások
időrendi sorrend