Anya
2016. május 1.
Anya. Milyen egyszerű, mégis sokat mondó szó...
Nekem kegyelem, és áldás, hiszen életem történései kegyelemnek, és áldásnak sorolták mellém ezt az egyedüli, és pótolhatatlan érzést...
Viki minden. Nem, csak egy gyermek, hanem barát, vigasz, sőt, olykor keserűség. Mindig tarka, sosem színtelen... Nincs évszak, ami keserű lehet, vagy életkörülmény, ami elviselhetetlen...
Ma négykor vár, hogy felköszöntsön. Mindig izgatottan készülök, mert anyák napját ünneplünk ketten. Tele a szívem csodával. Tele a szívem már most hálával, ahogy mindig, és boldogsággal, hogy édesanya, Viki édesanyja lehetek.
Lassan készülődnöm kell. Ilyenkor igyekszem csinos, szép lenni, hogy a büszkeség, amit miatta érzek, az kölcsönös legyen.
Megyek hozzá, megölelem, puszit adok a mosolygó pofijára, és suttogom, kis fülébe,majd hangosan, hiszen mindenki hallja: Szeretlek, Vika!!!
Sokszor próbáltam megfogalmazni, mit jelent nekem, és még sokat fogom, mert büszkén vállalom mindent, ami bennem él, lelkemben...
Ezt írtam kicsit több, mint egy éve. Azóta kijártuk az óvit lassan, várjuk a sulit, és semmivel sem kevesebb a ragaszkodásunk, és a szeretetünk.
Mindenkinek áldott anyák napját. Azoknak, akik édesanyák, azoknak, akik gyermekek, és anyák, és azoknak is, akik sajnos már árvák...
Emlékezzünk az édesanyáinkra. Keressünk, és leljünk örömet emlékeinkbe, és adjunk hálát Istennek, hogy anyák lehetünk, hogy édesanyákat köszöthetünk, akkor is, ha márnem fogják kezünk, hiszen mindenki akkor hal meg igazán, ha elfelejtjük.
És legyünk boldogok, hogy anyák lehetünk...
A versemmel kívánom ezt mindenkinek szeretettel:
Pilla: MERT GYERMEKEM
Így nem őrizte kincseit a gazdag",
mióta él e Föld és mindene,
mint őrzök valakit én, szegény,
ki világra hoztam egy tavasz-reggelen
kicsiny gyermekem.
Nem létezik annál szebb feladat,
hogy figyelhetem, óvhatom léptét
és nála nagyobb remény sem akad;
se a sárgánsimogat-nap,
vagy a váltóruhás-természet,
de az otthon sem, a rendezett,
a munkábólleszfalat
terített asztalunk tányérján.
Tőle gazdag mindenem azóta,
hogy megfogant,
méhemben hordtam,
s egy fájdalmas kiáltással
szemembe boldogságot csalt.
Ajándék, ki olyan kincs,
mivel fizetni nem lehet,
mégis táplál ízes falatokkal.
Vele kárpótolt kilenc hónap
tartása, várakozása,
egészségét könyörögő imája,
és születése fakasztott szirmokat
életem kétséges magjából,
hogy tiszta lénye örök
erőt - pótolhatatlant - adjon.
Mióta először vett levegőt
állandó az én oxigénem is,
s mozog fáradhatatlanul kezem,
mert máshogy nem lehet,
hiszen van kiért tennem,
hiába, hogy sokszor
sötét nappal is az ég,
s viharok csúfítják el, mi kékje,
ha van, ki tisztán, esendőn is
képes kivilágosítani azt,
mert színt jelent fénye.
Csodálom, imádom őt
az első pillanattól,
"és gazdag vagyok, mérhetetlenül",
mindegy ki, s mit ígér(t),
mert már van bizonyságom,
hogy hozzám teremtették,
hisz' dolgom formáját,
kedvét, fényét őrizni,
hogy azokat le ne törjék,
meg ne sértsék.
Az Úr rendelkezett.
Mosolygó-ösztöntől
vezérelten teljesítem,
és szívvel fogadom, hogy
tartom, ölelem, és nem csak,
ha apró szája kérlel,
hanem mert így akarom,
mert fontos,
minden más csak másodlagos.
Altatóm, hajnali gondolatom
miatta szól: Csináld, tedd,
hittel, holnap is, és mindig,
egyedül érte,
s míg a lehetőség adott.
(2015. február 15.)
©Pilla
Asszociáció Gemma Moretti Őrizlek c. versének idézett soraira!
http://7torony.hu/content.php?c=61379
(A fotó sulibeiratkozáskor készült :))
- Sárközi Mariann, Pilla -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz, Tündér