Anyaszív
2012. május 16.
Mikor kell elengedni egy gyerek kezét?
Egy anya, míg csak mozdul a keze, védi, óvja gyermekeit, s közülük a leggyengébbel úgy bánik, mintha örökre pátyolgatásra szoruló kiskorú maradna, akiért felelősséggel tartozik élete végéig.
Ildikóval munkakapcsolatban álltunk vagy tizenöt éven keresztül, minden évben legalább négyszer személyesen is találkoztunk, s valahányszor befejeztük hivatalos ügyeinket, beültünk egy kávéra a legközelebbi cukrászdába. Tudtam róla, hogy elvált, egyedül nevelte fel a két lányát, s éjt nappallá téve dolgozott, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt, hiszen a volt férje a gyerektartást nem igen fizette.
A lányok leérettségiztek, az idősebb szakmát tanult, a fiatalabb egyetemet végzett, majd mindketten családot alapítottak és anyjuk fellélegzett, hogy teljesítette a kötelezettségeit, immár gondolhat magára is.
Öt évvel ezelőtt megismerkedett a párjával, akivel békés nyugalomban élnek, és amiben csak tudják, segítik a gyerekeket, immár mind a hármat, mert az embernek is van egy harmincöt éves fia.
Ildikó nálam két hónappal korábban ment nyugdíjba, s abban maradtunk, hogy mielőbb találkozunk és kibeszéljük magunkat. A sors azonban másként akarta, mert képtelenek voltunk időpontot egyeztetni. Éppen Anyukámnál voltam, amikor kétségbe esetten keresett, hogy mit tegyen, mert az idősebb lányáék feje fölül az anyós pajtás eladta a lakást, mi lesz a három unokával, és egyáltalán, képzeljem el, a nászasszonya a lakás árán utazgatni akar. Felháborító! A lányáéknak egy hónap alatt el kell hagyniuk a lakást, de nincs pénzük ingatlan vásárlásra, sőt, a bérlésre sem nagyon. Most mit tegyen? A kétszobás lakásába nem tudja befogadni az ötfős családot, hosszú távra semmiképpen.
Keresetlen szavakkal illette a nászasszonyát, aki régen megözvegyült, s egy örökölt lakást a fia családjának átengedett lakhatásra, még tizenöt évvel ezelőtt, azzal, hogy nem kell lakbért fizetniük, csak a rezsit és a társasházi közös költséget.
Vigasztaltam, hogy tulajdonképpen lakottan értékesítették a lakást, szóbeli bérleti szerződés alapján lakják a lányáék, oly módon, hogy a bérleti díj mértéke a közös költség, melyet, ha rendszeresen megfizettek, akkor a bérleti jogviszony fennáll. Konzultáljon ügyvéddel, hogy milyen lehetőségeik vannak.
Néhány nap múlva ismét telefonál, sírós hangon, hogy baj van, mert a fiatalok nem fizették a közös költséget, melynek elmaradt összegét az ingatlanra terhelték. A lányáékat befogadták a kétszobás lakásukba, a bútorokat meg a háztartási eszközöket pedig egy ismerős családi házának melléképületébe szállították.
Most albérletet keresnek, maguknak, mert átengednék Ildikó lakását a fiataloknak, vagy azon is gondolkodnak, hogy a párja kétszáz kilométerre lévő falujában megörökölt parasztházba költöznek, de akkor a férfinek nem lesz munkahelye, és esélye sem arra, hogy a nyugdíjáig hátralévő két évre új munkahelyet találjon, és addig élhetnek Ildikó nem túl magas nyugdíjából.
Számomra egyik megoldás rosszabb, mint a másik, hiszen Ildikó gyakorlatilag ellehetetlenítené magát, miután hatvan évesen elveszítené a hátterét, s mindenképpen kiszolgáltatottá válna, albérlőként is, és a vidékre költözéssel is. Előbbi nem adna hosszú távú végleges megoldást, az utóbbi pedig teljes életmódváltást eredményezne, és az unokáit, gyerekeit jóval ritkábban láthatná.
Ha anyaként felvállalná bármelyiket is, megoldaná ezzel a harmincnyolc éves lánya családi gondjait, aki háromgyerekes anyaként rendszeresen segítségére szorul, s életmódjába szinte beépül a rendszeres nagyszülői segítség?
Kisebbik lánya sem helyesli, hogy anyjuk feladja az otthonát.
Ildikó párja albérletet keres maguknak.
Hallom, amint mobilon beszámol Ildikónak, talált egyet, ötvenötezer plusz rezsiért, igaz, egyszobás, de majd összehúzzák magukat.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla!
Nehéz kérdés ez...
Pussz, Tündér
Nagyon nehéz. És igazán tanácsot sem lehet adni. Csak annyit mondtam Ildikónak, hogy én nem adnám fel a lakásomat, mert a kiszolgáltatottság tönkre tenne.
Pussz: Yolla
Nehéz kérdés ez...
Pussz, Tündér