újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Április bolondja

2020. március 29.

Vissza a naplóhoz

Szép napsütéses idővel köszöntött be április elseje. Móri Iván harmadéves színiiskolás a Duna part egyik lépcsőjén ült, az ölében egy szövegkönyvvel, de nem tudott a feladatára koncentrálni. Unalmában inkább egy színházi kellékkéssel játszadozott, miközben a Dunán méltósággal úszó nagy hajókat bámulta szórakozottan. Ezeknek a késeknek az a tulajdonsága, hogy szúráskor a penge visszacsúszik a kés nyelébe!

Egy évfolyamtársával itt beszélt meg találkozót, hogy együtt készüljenek fel a vizsgaelőadásukra, mely az eredeti Rómeó és Júliának volt a mai korra átírt átdolgozása. Ebben a darabban két motoros banda vezérei csapnak össze egymással, mert az egyik bandavezér húga, és a másik banda vezére szerelembe esnek, és ezt nem bírja elviselni a lány bátyja. A két bandavezér késpárbajába a lány bátyja belehal! Ezt a nagyon hatásos drámai jelenetet kellékkésekkel akarják bemutatni. A lényeg azonban főleg az, hogy véletlenül se legyen a párbaj jelenetnél sérülés!

Az alsó rakparton folyamatosan haladtak az autók mindkét irányba, amikor hirtelen fékcsikorgás törte meg a közlekedés addigi monoton zaját. Egy ismerős Toyota pickup fékezett, majd beállt a rakpart parkolónak felfestett részébe. Iván falszomszédja, a maszek zöldséges fia, Béla szállt ki belőle.

- Szia, more! De jó, hogy megtaláltalak! Az apám ideadta ezt a drága kocsiját, hogy megkeresselek vele, de utána mosassam le! Tudod, semmit sem ad ingyen! Tedd el azt a kést, mielőtt megmondom, hogy miért kereslek! Ugyanis mindig a rossz hír hozóját éri valamilyen atrocitás, és én nagyon rossz hírt hoztam!

- Nyögd már ki, hogy mi az a rossz hír!

- Tudod, nem csak én kereslek, hanem a rendőrség is! A lakásod kigyulladt, és a tűzoltók betörték miatta az ajtódat! Azt keresték, hátha meghaltál füstmérgezésben! Mivel a lakásban nem voltál, azt találgatták a közben megérkezett rendőri helyszínelőkkel, hogy vajon a tűz gondatlanság volt-e, vagy biztosítási csalást akartál-e elkövetni? Az öreg Szabó bácsi a földszintről meg még adta is alájuk a lovat!

- A Rettegett Ivánt keresik? Mi csak így hívjuk! Jó is, hogy jöttek, mert mi nem merünk panaszkodni rá! Vigyázzanak vele! Reggel kilenckor ment el itthonról, egy késsel a kezében! Ekkorával, ni!- mutatott a rendőrök felé a két tenyere között kb.: negyven centit. Hát ezt mondta a rendőröknek az öreg Szabó bácsi!- mesélte el egy szuszra Béla.

- Akkor Béla, légy szíves gyorsan vigyél haza! Vajon mi lehetett? Rövidzárlat? Vagy úgy felejtettem valamit bekapcsolva?- kérdezte töprengve, és segélykérően nézett Bélára.
Ekkor Béla már nem bírta tovább, és elröhögte magát.

- Április elseje van, - a bolondok napja! Ezt megszívtad, more! Ne aggódj, semmi baj sincs!- mondta Béla Ivánnak, és a szemébe röhögött.
Ezt bőven visszakapod tőlem! Azért meg pláne, hogy lemoréztál!- füstölgött magában Iván. Elővette a kellékkést, és mellbe szúrta vele Bélát!
Béla elsápadt, és a földre rogyott. Elkezdte tapogatni magát szúrt seb után kutatva. Iván elröhögte magát.

- Akkor most ki az április bolondja?- kérdezte Bélát, aki ijedtében sokáig csak hebegni tudott. Eltelt egy pár perc is, mire ismét normális hangon meg tudott szólalni.

- Te Iván! Ezzel a késes trükkel be kéne csapnunk valakit! Arra gondoltam, hogy te megtámadsz engem, én meg ki akarom csavarni a kést a kezedből! Ahogy birkózunk, te szép látványosan beledőlsz a késedbe! Mit szólsz hozzá? Jó tréfa lesz?
Iván elgondolkodott. Mindjárt itt lesz az évfolyamtársam, aki elég éles eszű ahhoz, hogy levágja, vicc az egész! Talán még rögtönöz is hozzá valami jó kis jelenetet, azért, hogy fordítva süljön el ez a tréfa! A plusz jelenettel ráhozhatnák a frászt Bélára!

- Jól van Bélám! Legyen, ahogy akarod! Úgyis egy régi ismerősömmel beszéltünk meg ide egy találkát! Remélem, hogy sikerül becsapnunk őt! Nemsokára itt kell lennie!
Még tíz perc sem telt el, amikor Iván észrevette a közelgő barátját, Nádasdy Jánost.

- Ott jön az én régi barátom, és osztálytársam! Akkor most kezdjük el Béla!
Elkezdtek látványosan birkózni! Iván a kést marokra fogta a feje felett, mintha döfni akarna vele. Béla megragadta a csuklóját, és megpróbálta kivenni kezéből a kést. A birkózás közben Iván kezét a teste alá csavarta, és Iván pedig rárogyott. Mire János futva odaért, addigra már csak nyöszörgött a barátja. Nagyon hatásos jelenet volt!
János hirtelen felismerte a kellékkést, mert nála is volt egy ugyanolyan a vizsgaelőadás párbaj jelenetének gyakorlásához.

- Mit csináltál, te szerencsétlen?- kérdezte Bélát nagy komolyan János.

- Ki akart engem rabolni! Én csak védekeztem! De ő beleesett a saját késébe!- mondta látszólag riadt arccal Béla.

- Gyorsan kórházba kell vinni! Kocsival vagy?- kérdezte Bélát, aki erre bólintott.

- Állj ide a kocsival, és tegyük be Ivánt a hátsó ülésre! Majd én mellé ülök!
Amíg Béla odaállt az autóval melléjük, addig ők halkan megbeszélték egymás közt a teendőket.

- Ivánka! Majd a kocsiban menet közben az én kellékkésemmel halálra foglak szúrni! Itt egy művér kapszula, vedd a szádba, és majd harapd el, hogy bugyogjon a szádból a vér! Én meg egy másikkal bekenem a pólódat a mellkasod magasságába, és még a kocsinak az üléshuzatát is! Legyen teljesen meggyőző ez a jelenet! Fogadom, ezt az egész tréfát ez a kis genya találta ki! Megérdemli, hogy ráhozzuk a frászt!

- Oké, de vigyázz, mert már jön!

- Figyelj haver! Segíts behúzni a kocsiba ezt a sérültet! Aztán irány az ügyeletes kórház!
Nagy nehezen berántgatták a hátsó ülésre Ivánt, aki kellőképpen nyöszörgött ez idő alatt, ahogy ezt a jelenet megkívánta.
Elindultak az ügyeletes kórház felé. János is elővette a kellékkését, és többször mellbe szúrta vele Ivánt, aki erre egyre hangosabban nyöszörgött, aztán hirtelen abbahagyta, és elkezdett látványosan haldokolni! Béla csak annyit látott a tükörből, hogy Ivánt leszúrta a barátja.

- Mit csináltál?- kérdezte rekedt hangon, és mélyen megrendülve.

- Tudod, a kórházban lejelentik a rendőrségnek a szúrt, vagy lőtt sebeket, és Iván biztosan rád vallott volna, - mint elkövetőre! Még az a szerencséd, hogy én gondolkoztam helyetted is! Menjünk valami lakatlan helyre, és tegyük ki a hulláját! Te meg mosasd le kívül-belül a kocsit, mert tiszta vér! De szerintem az lenne a legjobb, ha inkább felgyújtanád a kocsit! A nyomokat el kell tüntetni!

- Az apám megöl, ha kocsi nélkül megyek haza! Ráadásul cascónk sincs!

- Most már mindegy! Tegyük ki gyorsan valahol, és te meg intézd a kocsit!
Egy ligetes résznél megálltak, és kicibálták Ivánt a kocsiból, aki teljesen merevnek tetette magát. Amíg János egy bokor tövébe húzta Ivánt, addig Béla villámgyorsan visszaugrott a kocsiba, és kipörgő kerekekkel elindult.
Alig szűnt meg a kocsi hangja, Iván röhögve felült, és Jánossal összenevetve felváltva adták elő ennek a jól sikerült tréfájuknak az apró részleteit. Mikor kimulatták magukat, elindultak Iván otthona felé.

- Mondd csak Iván, szerinted lesz még kedve a kis szomszédodnak szívatni másokat?

- Nem tudom! …. Szerintem nem! Az én szövegkönyvemet is magaddal hoztad? Ne feledd, - egy hét múlva vizsgaelőadás!
Béla ez alatt a lemosatott Toyota Hilux pickuppal az apja zöldséges üzlete elé leparkolt, és a kocsi kulcsát bevitte az apjának a boltba, majd elindult hazafelé gyalog.
A házuk előtt összefutott a két színinövendékkel, akik röhögve kiáltották felé, hogy:

- Április bolondja!

- Hát, - ezt most igazán jól megszívtam! Ügyesek voltatok! Gratulálok nektek! Azért a kocsit mégsem kellett volna felgyújtanom, mert mégis csak nyolcmillióba került!
János és Iván hitetlenkedve néztek össze. Mégsem kellett volna azt mondani Bélának, hogy a nyomokat úgy lehet a legjobban eltüntetni, ha felgyújtja az autót! Sajnálkozva két oldalról átölelték Bélát, és vigasztalni próbálták a szomorú fiút. Ekkor kanyarodott a ház elé a csillogó Toyotával Béla apja, és már messziről üvöltött a fiával:

- Mit csináltatok a kocsimban fiam? Véres a hátsó ülés huzata! Most látom csak, hogy az Iván pólója is csupa vér!

- Megöltük az Ivánt április elseje, - a bolondok napja miatt!- röhögtek fel hangosan a fiatalok, és megpróbálták elmagyarázni a történteket, amit az öreg zöldséges erősen kétkedve fogadott csak el!

- emillio -






A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: