Apró örömök megérnek itt is egy mesét
2011. január 15.
A cikk írója Lakyluck.
Írása hozzászólást generált részemről, amit most megosztok másokkal is, akik ide tévednek és olvasnak.
Rendkívül élveztem az előadásmódját, ahogyan leírta azt a kis ártatlan malőrt, amit átélt egy buszon utazása alkalmával, amikoris a busz sofőr egy hirtelen fékezése következtében az egyik utas, egy „bombázó” mellei (az író ezt igen színesen körülírva elemzi), a homlokát súrolták. Ábrándozásai valóra váltak percekre ezzel az ártatlan balesettel.
A szituációt annyira beleérzően tudta előadni az író és olyan őszinteséggel, hogy viszonzást érdemel. Még akkor is, ha egy másik ember nem pozitív élményként élt át egy hasonlót. Az írás élvezetéért cserébe, magamat nem kímélve.
Hozzászólásom:
„Engem megint lenyűgöztél. Eszméletlen jól írsz. A szitut el tudom képzelni. Sajnos én ilyen sztorival csak ellenkező előjellel tudok szolgálni.
Sokan már ismernek, eléggé szókimondó vagyok, magamat, olykor másokat sem kímélve.
Velem másként történt. Az illető úr valószínű rossz passzban lehetett, amikor hirtelen lefékezett a busz és én igaz nem elölről, hanem hátulról, de nekiértem. Biztos nem voltam rá kellő hatással, mert megkért, kapaszkodjak jobban. :-(
Hát ilyen is van, meg olyan is. Felháborodva mondtam, - Csak nem képzeli, hogy szándékos volt? - Ó az ártatlan női lelkem.” :-)
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Már azt sem tudom, ki javasolta, olvassam Lakylukot, vagy Baraqdajt. Megtettem. Érdemes volt. Igaz az íráson keresztül újra fellobbantak a tüzek, amelyek addig csak lappangtak.
És milyen kíméletlenek. Egymást túlpörgetve, egymást megerősítve. Nem tudják, hogy ezzel nem lehet célt elérni? Osztályzás, mint az iskolába? Kaptam én már egyest, azt sem indokolták, de ott tudtam miért kaptam. :-)