Árny fénye
2018. augusztus 7.
Kalapja szolidan elrejti hajának vonulatát,
borosta ölelve kíséri markánsan az arccsontját.
Sötét szemüveg, árulkodó tekintetét titkolja,
vajon, így milyen lehet lelkének igazi valója?!
Rápillantva lényének sejtelmes képe tárul élénk,
és közben elméleteket gyártva beindul az elménk.
Elmúlt korszak kapuján, a percek csendben áthaladnak,
s a jelenből a múltba lépkedve emlékek maradnak.
Váratlan fordulat, s a lepel aláhullva eloson,
feltárva a valót, sötét szemeivel találkozom.
Melegség s boldogság összhangja huncut mosolyán látszik,
lelke mélyén a szomorúság oly halványan sugárzik.
Szívében cipeli sorsának egy fájó állomását,
távol felvállalva a magány ijesztő társaságát.
Ám, egyszeriben megleli kagylójának igazgyöngyét,
átadva neki a lelkében lévő nagy szeretetét.
Mint a rózsabokor napról- napra egyre csak növekszik,
láthatatlan kötelékén érzés bimbója fejlődik.
Megélni szépséget és jóságot csodálatos dolog,
szabadon szárnyalva a szerelem szellője bekopog.
2018. 08. 06.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.