Átállás

2018. október 28.

Vissza a naplóhoz

Nehezen viselem az átállásokat. Nem titkolom, koromból adódik, hogy ragaszkodom a megszokott tevékenységeimhez, melyeket kevés kivétellel szinte mindig ugyanebben az időben végzek. A szabadon választottakon kívül kötelező penzumoknak is eleget kell tennem, mint például adott időpontban bevenni a gyógyszeremet, az egyiket reggel pontban hét órakor.
Ma reggel tébláboltam, mit tegyek? Hiszen ami tegnap hét óra volt, az most csak hat óra. Rövid meditáció után úgy döntöttem, átállok. Egyszer úgyis módosítani kell az időpontot, akkor pedig nincs értelme tovább húzni az elkerülhetetlent.
Nemrég arról beszélgettünk a barátaimmal, hogy gyakorló nyugdíjasként is kialakítottunk a napirendünket, ki-ki életmódjának megfelelően. Találtunk magunknak hasznos eloglaltságokat és számos haszontalant, mert a semmittevés nem kenyerünk.
Töredelmesen bevallom, velem előfordul, hogy elmélyedek valamely tevékenységemben, és hiába tudom, már mást kellene cselekednem, nem váltok, hanem Pató Pál úr módjára elhalasztom. Ej, ráérünk arra még!
Valóban ráérünk?
Amit elhalasztunk, az nem lehet annyira fontos, hogy ne lehetne elhagyható. Tény, csak azt tudjunk, mi van a hátunk mögött, mi a jelenünk. De mi van az ismeretlen jövőnkkel?
Mi lenne? Tervezgetünk, mint tettük azt hat évtizeden keresztül és vagy az történik, amit elképzelünk, vagy valami más. És ez utóbbi az elképzelteknél sokkal jobb is lehet.
Optimista vagyok, mert sok a tervem, csak a megvalósításukra kell koncentrálnom.

A bejegyzést írta: Yolla