Az öregem

2022. október 6.

Vissza a naplóhoz

2021. március 22.-i jegyzet:

holnapután megy Pestre. Engem nem tud felvinni, mert kitalálták a Gabival, hogy bevásárolnak és ugye ha cipeli a szatyrokat, nem tud tolni. Nem gond, mert amúgy sem mennék a változékony idő miatt, ugyanis eléggé megérzem a frontokat szívügyileg is, meg idegrendszerileg is; valamelyik este jött roham, meg 3 napja bizsereg az orrom hegye, máshol is játszik az érzékelés, stb. Nem ez az akadály nyilván, hanem a rohamok esélye, meg ha rámjön ott is az a rosszullét, ami órákig nem hagy felkelni az ágyból, akkor hogy' indulunk el haza? Maradok itthon, úgyis jön másnap haza a fater, arra az időre meg rám fognak nézni, szóval ha esetleg kell, lesz segítségem.

Alex állapota folyamatosan romlik (azóta kapott mégegy adag gyógyszert, de az sem hat), ettől pedig stresszes vagyok. Még eszeget, de már sírdogál, meg újra kijöttek a kinövései és kezdenek sebesedni, megint hullik ki a bundája, elbújik egész napokra, stb. Kevés időnk maradt, persze lehetne egy nagyon kicsivel több, ha kivárnám a legvégét az állapotnak, de nem fogom feleslegesen szenvedtetni. Most a fater is belátja, hogy nincs mit tenni. Felkészített a doki anno, hogy esélyes, hogy egy idő után nem fog reagálni a gyógyszerre (mondjuk elég durva, hogy csak egyszer hatott), de ettől még nem könnyebb. Persze igyekszem nem beleesni a folyamatos és erősen feszült állapotba, mert az egyikünknek sem használ, szeretném ha nyugit érezne felőlem, meg nem akarom elrontani az utolsó időszakot rossz légkörrel. Megpróbálom élvezni ezt a kis közös időt és ezzel Neki is adni. Nehéz egyensúlyozni azon a keskeny sávon, ahol kikapcsolom a rossz gondolatokat és rossz érzéseket - legalábbis nagyon törekszem erre -, lehetőleg hitelesen nyugodt maradok, miközben feszítenek dolgok és azokat nem engedhetem érvényesülni. Nem is írok egyelőre többet erről az egészről, mert tényleg nem szabad gondolkodnom, hogy higgadt tudjak maradni. Olyan ez, mint amikor az ember alatt szakadék van és át kell kelnie egy vékony pallón; nem szabad belegondolni, csak menni előre, különben ha megáll az alatta tátongó mélységgel foglalkozni, lezuhan. Nekem is egy pszichikai 'csőlátással' kell előre haladni nem megállva, nem gondolkodva, nem érezve, nehogy lezuhanjak. Marha nehéz, de muszáj.

Margó cicám ma 3 éve 'alszik'.

Mostanság többektől is olyan visszajelzést kaptam, amin felhúztam magam. Nem azokra lettem dühös, akiktől érkezett, hanem magamra, mert ezek szerint tök máshogy jön le a viselkedésem, nem azt közvetítem, ami a valóság és én észre sem vettem, csak mikor sorra ugyanazt hallottam. Mind azt hitték/hiszik, hogy zavarnak és nem kívánom a társaságukat, pedig ez nincs így. Tény, hogy periodikusan bezárkózom akaratlanul és gondolom ezt érzi a környezetem, aztán magukra veszik, de akiket kedvelek, vagy kifejezetten szeretek, azokat még ezekben az időszakokban sem zárom ki. Próbálom kifejezni a szimpátiámat/szeretetemet ezek felé az emberek felé, de úgy tűnik nem jut el, vagy nem eléggé jut el hozzájuk és ez gáz. Már értem miért mennek tönkre a kapcsolataim, gondolom ez a téves visszajelzés az oka, na meg a gyér szociális készségeim, pedig igyekszem. Csoda, hogy a fogadott Tesómmal 7 éve működik, bár tény, hogy ezalatt az idő alatt nekünk is sokszor volt gondunk amiatt, hogy azt hitte nincs rá szükségem, szóval minden barátságomban/ismeretségemben felmerül ez a probléma. Szerencsére Ő már ismer és tudja, hogy nem neki szól, amikor megközelíthetetlen vagyok, vagy tévesen annak tűnök. Jól jött ez a figyelmeztetés, mert ráébresztett, hogy jobban kell csinálnom a dolgokat, meg kell tanulnom kifejezőbbnek lenni, hogy akiket kedvelek/szeretek, azok érezzék is, ne csak hallják, mert ha azt érzékelik, hogy a viselkedésem ellentmond a szavaimnak, joggal gondolhatják, hogy csak a szám járt, holott ez nincs így.

Megint farkasétvágyam van, állandóan éhes vagyok és nagy adagok tűnnek el bennem, meg befigyelnek a köztes nassolások, aminek köszönhetően híztam 1,5 kg-t. A kórház előtt 61 kg voltam, ma 62,5-öt írt a mérleg, szóval lassan, de biztosan kezdem visszaszedni, ami leugrott.
Az erőnlétem is jobb és nem folyamatos, meg nem annyira erős a szédülés, szóval dolgozik a vas és a vér.
A futóműveim továbbra is fagynak, színeződnek, szóval az értágítás sem hatotta meg őket, de ezt leszámítva javultak a dolgok és ez a lényeg.

A bejegyzést írta: Arnold91