Bocsánat a gondolatért!...
2015. november 17.
Most kezdhetném újra elölről, de minek...
visszahozni, mit ide lepötyögtem az imént, már nem lehet...
Amit ide leírtam, örökre bennem marad, ez így helyes!
Inkább elmegyek, a kertben vezekelek,...
... és magamnak bocsátok meg a gondolatért...
De, hogy valamit mutassak is, van mire büszkének lennem,
mert ez az én kis kertem...
Ha egyedül kellett volna tennem, tetteimért most nem örömködhetnék,... nem lenne ilyen szép!
Amire igazán büszke vagyok, az ezüstfenyőt ezzel a kis csonkítással megkíméltem, már nem kell szenvednie, hiába törnie az ég felé, a diófa ágak nem engednék úgysem... Így viszont annak ágait is megkíméltem... Nekem így a fenyő csúcsa nélkül is tetszik! Főleg, mert azóta el tudok menni mellette is, a szőlőoszlopok ki lettek ásva, már ez sem lehet akadálya... Hát az kemény dió volt,... ami rajtunk ugyan ki nem fogott. Ami pedig nem látszik, az eldugva mélyen a földben nyugszik...
Tavasszal a krizantémokat visszavágom, úgy hoz majd szép bokrot, akkor lesznek igazán mutatósak a virágok, amit majd utána hoznak...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mondtam már máskor is. Én veled örülök, még akkor is, ha nem hangoztatom.
Tudod én ilyen vagyok ... :)
Én meg sehol sem tartok. Magad uram, ha szolgád nincs.
Tavaly ilyenkor még én sem tartottam itt, magam erejéből tettem a dolgom jól-rosszul. Egyedül nehéz...
Tudod én ilyen vagyok ... :)
Én meg sehol sem tartok. Magad uram, ha szolgád nincs.