újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Búcsú

2020. május 31.

Vissza a naplóhoz

Gyötrelmes szombat esti munkaidőben jöttél fel hozzám a parkolóba. A minden domborulatot megmutató hosszú kabátom különösen tetszett neked.
-Elképesztően dögös vagy.
Akadt el a lélegzeted.
-Nagyon szeretnék most nálad lenni.
Panaszkodtam kicsit, és vissza kellett menjek a kötelességemhez.
Az esti műszak hamar véget ért. Rám várt még egy fergeteges zenés éjszaka a választott életemmel, de mindvégig rád vágytam. Felhívtalak.
-Hazafelé beszaladok pár percre, annyi időm még pont lesz.
-Ne gyere.
Közölted határozottan.
-Baj van?
Kérdeztem csodálkozva.
-Ne gyere, mert mindjárt megyek el itthonról.
Forráztál le újra a visszautasításoddal.
Nem értettem. Egyáltalán nem. Néhány órával ezelőtt még a parkolóban csodáltál és vágyakoztál. Mi történt? Néma maradtál.
Az éjjelt hullámzó érzésekkel végigmulatva nem is sejtettem semmit. Pedig oda is elhívtalak, de te nem jöttél. Azt mondtad, nem a te világod. "Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem..." énekeltük többen, és mindenkinek megvolt a mögöttes kis története a dalszövegre.
Másnap korán kellett észnél lenni, fellépésünk volt. A buszon próbáltalak utolérni, de csak annyit válaszoltál, nagyon sok a dolgod, menned kell egész nap.
A rossz érzéstől sehogy sem tudtam szabadulni. Egészen a következő napig.
-Megismertem valakit.
Közölted egyhangúan.
-Beszaladok most és megbeszéljük.
És jöttél. És elmesélted a társkeresőt. Akkor éjjel elvitted a kiszemeltedet étterembe, hogy lásd világosban, eléggé tetszik-e neked. És ennyi nem volt elég, elvitted magadhoz. Elvitted abba az ágyba, ahol 24 órával előtte engem öleltél. Átvitted azon a küszöbön, ahol nekem vallottad, hogy ilyen szép nőt még életedben nem láttál. Elmeséltél mindent alapos részletességgel, mintha a legjobb barátodnak mesélnéd. Mintha fel sem fognád, hogy mi soha nem voltunk barátok. Soha. Mintha szándékosan akartál volna fájdalmat okozni. Minden szavad hatott. Elég mélyen. Nagyon mélyen.
Megmondtad? Persze, Tudnom kellett volna, hogy eljön ez a nap. Nem akartam elhinni, hogy - 70 napon át csodálatos dolgokat átélve - lerendezed ennyivel.
De nem tehettem mást. El kellett engedjelek. Azonnal.
-Köszönök mindent.
Nem akartam drámázni.
-Én köszönöm.
Mondtad. És hosszasan öleltél. A szád már csak az arcomat érintette. A legfrissebb kapcsolatod semmiképpen nem akartad beárnyékolni velem.
Elengedtelek. De te nem engedtél. Ahogy nem engedsz a mai napig sem.

(Kép: https://pt.slideshare.net/)

A bejegyzést írta: Főnix Madárka

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: