Búcsúzunk
2020. január 26.
RIP
Mély fájdalommal búcsúzunk Vezendi László, Black Ice barátunktól, egyik legaktívabb írótársunktól, ki már az angyalok közt írja tovább verseit...
Köztünk írt utolsó versével búcsúzunk, mely szavai a mai nap hatalmas tanulság, hogy szeretni kell, amíg csak élünk, szeretni és elmondani, amíg még megtehetjük!
Black Ice: Elcsépelt szó lenne...
Elcsépelt szó lenne a szeretlek?
Hogyha nem érezném,
lelkedben lebegtet.
Ezernyi pillangó
gyomromban repkedő,
pillanatnyi örök
Az együtt élhető.
Mit tegyek? Ezt érzem.
Látom a reményem.
Keresztre másznék,
ha vigasztal ekképpen
A sors is csak válaszfal.
Átmásztam, nem féltem.
Te érted. Te érted!
Testemben megélve.
Tűzben edzett acél.
A cél:
Szent.
A mindenség teljessége:
Veled.
Elcsépelt szó lenne egy költőtől,
aki téged szeret
A szeretlek?
Meglehet.
Mégsem lehet elégszer
Éreztetni, mondani
Leírni, senkinek.
Mennyire de menyire...
Szeretlek!
Szeretettel Mónikának.
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/verseink/black-ice-elcsepelt-szo-lenne_15583
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.