Bújócskázom a nappal

2013. június 1.

Vissza a naplóhoz

Utoljára a négyéves Micókával bújócskáztam, aki akkor is elbújt, ha ő volt a hunyó. Már egyetemista, s többnyire a korosztályához tartozói leányokkal bújócskázik, az apja elől.

Szóval, ma délelőtt nagymosást tartottam, lesz, ami lesz, kiteregettem a ruhákat a kertben kifeszített szárító kötélre, mire elbújt a nap.

Főzés közben ki-kimentem, s felnéztem az égre, vajon mennyi felhő tornyosul felettünk. Ám azonnal előbújt a nap, s megnyugodva folytattam ténykedésemet a tűzhely körül. Alig telt el húsz perc, ismét sötétebbnek láttam a kinti időt, ismét ki a kertbe, s valóban lógott az eső lába. Még valamit elintézek a konyhában, gondoltam, ám mire újra kimentem, ismét sütött a nap.

Így bújócskáztunk, egészen addig, míg meg nem untam és beszedtem a ruhákat, mert úgy tűnt, valóban ebéd utáni álomra hajtotta fejét a nap, s sötét felhő uralja felettünk az eget.

Leültem a laptophoz, szemben az ablak.

Ismét kisütött a nap!

De már nincs kedvem bújócskázni!

A bejegyzést írta: Yolla