Bungee jumping

2022. november 17.

Vissza a naplóhoz

2022. február 17.-i jegyzet:

Igaz, ez fordított, mert amíg ott fentről zuhan lefelé az ember, majd felrántja a gumikötél, addig ezesetben lentről rántott fel, majd visszazuhantam, de már nem abba a mélységbe, ahonnan indultam, meg a felfelé húzó erő hatása is nagyon erős. Nem írhatok le semmi konkrétat, mert megígértem, hogy bizalmasan kezelek mindent, de muszáj letennem ide egy keveset a nyomásból, mert szétfeszít. Nem egyszerű úgy fogalmazni, hogy rejtve maradjon minden, aminek kell. Egyszerre támasztott fel és ölt meg újra a tegnap este; nagyon boldog voltam/vagyok (őszintén, ami nagyon ritka), de a másik felem vergődik különböző okok miatt. Adott egy helyzet, ami mindent visszaadott, de mindent el is vett, azonban hiszem, hogy nem örökre! Mindenkinek vannak vágyai, nyilván nekem is és tegnap az egyik teljesült, mégha csak félig is, de így is rengeteg erőt ad! Bebizonyosodott megint, hogy nem szabad feladni és egyebek is, de azokról sem beszélhetek. Eddig 100%-ot adtam bele a küzdelembe, de innentől kezdve 200-at fogok, mert mostmár nagyon megéri és meg is ígértem. Nem szoktam ígérni, mert alakulhatnak úgy a körülmények, hogy nem tudom tartani a szavamat, de ezesetben megtettem, mivel csakis rajtam múlik, hogy beleadok-e apait-anyait. Csomó dolgot írnék, de nem lehet. Nem adom fel a dolgokat! Hiszem, hogy nem véletlen, ami történt és Isten sosem végez félmunkát, szóval lesz ez jobb is, addig ki kell tartani! Hatalmas löketet kaptam, meg mindazt, amire szükségem volt és viszonozhattam is, de többet erről sem mondok, mert köt az ígéret. Isten adja, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan kell! Imádkozom ezért. Az sem lehet véletlen, hogy pont akkor történt mindez, amikor minden fizikai és mentális erőmre szükségem van! Isten tudta, hogy mivel tud ösztönözni. ;-) Talán egy nap konkrétan is beszélhetek majd a dolgokról, addig is bízom és imádkozom a sikerért! A tegnap történtekben is bíztam, imádkoztam érte és megadatott, ha nem is akkor, amikor kértem, de minden akkor történik, amikor ideje van! Ahogy az az imám meghallgattatott, hiszem, hogy ez is meg fog, főleg hogy ugyanazért az ügyért szól és mint mondtam, Isten nem hagy félbe dolgokat. Gondolom megint csak türelmesnek kell lenni. Nem az a kérdés, hogy sikerül-e, hanem az, hogy mikor? Sikerülnie kell! Egy részem sajog, de már nem azért, mint korábban, hanem pont az ellenkezője miatt, meg azért, mert meg van kötve a kezem. Ez így zavarosan hangzik, persze én értem, csak nem írhatok konkrétumokat. Hiszem, hogy lesz még ennél is jobb a helyzet! Remélem az elmúlt időszakban kiállt próbának az lesz az eredménye, hogy minden a régi lesz a gyakorlatban is, mert elméletben úgy van és pont ez az egyik forrása a boldogságomnak. Nem szoktam boldog lenni, mert én a boldogságot egy tartósabban fennálló és intenzívebb dolognak tartom, viszont nem szoktak olyasmik érni, amik tartósabban fenn tudják tartani azt a felfokozott kedélyállapotot, szóval az, hogy ez most megtörtént, jól mutatja a dolgok jelentőségét. Remélhetőleg ez az erős pozitív hatás - és hogy a szuicid gondolatok egyelőre elmúltak - a fizikumomra is hatással lesz. A ketyegőmet egyfelől megkínozta az izgalom, mert felszaladt tőle a pulzusom, viszont ez legalább pozitív izgalom volt és sok jó érzés járt át, amikről hiszem, hogy a szervezetemet is gyógyítják. Pfejj, micsoda szentimentális barom lettem, ez a poszt majd' elfolyik a nyáltól. -.- Ki ez a fazon? Nem szoktam ilyen lenni, hiába vagyok borderline (állítólag a magamfajta nagyon szentimentális tud lenni - nemtől függetlenül -, mivel az érzelmeket is maxon nyomatja és pár sorstársat látva tényleg így van, de én nem élem meg nagyon mélyen a dolgokat), viszont tényleg olyasmi történt tegnap, amire nagyon vágytam, meg ami képes megérinteni bennem dolgokat (kevés olyan dolog van). Most nem érdekel semmiféle rossz prognózis, meg semmi negatív dolog az életemben, mindent felülír a remény, a megnyugvás és a nagy öröm. Eddig sem volt gondom az akaraterővel, de a tegnap történtek mégnagyobb löketet adnak! Mintha semmi gondom nem volna, mert ennek az egynek a félig megoldódása is akkora terhet vett le rólam, hogy most nem érzem a megmaradóak súlyát, mondjuk ezt érzékeltem a legnehezebbnek mind közül, meg erről gondoltam azt, hogy ha egyszer megoldódik, akkor onnantól elviselek bármit. Pont tegnap magyaráztam, hogy ha terhet kapsz, erőt is kapsz, hogy elvidd és tessék! Az is bebizonyosodott megint, hogy sosem lehet tudni mit hoz a holnap, ezért kell mindig remélni és ez az eset csak megerősíti. Bármelyik nap lehet az, amelyik elhozza az áhított dolgot! Felfogom, hogy talán innen nincs tovább és be kell érnem ennyivel, de az eddigi helyzethez képest már ez is megnyugvással és örömmel tölt el. Elég gáz, hogy rébuszokban kell beszélnem, de jó oka van. Ha egy nap írhatok világosan, meg fogom tenni, mert érdemes!

A bejegyzést írta: Arnold91