Csak a pénzt!
2025. augusztus 3.
Tegnap a pénztárnál állunk anyácskámmal, mögöttünk egy háromkerekűs idős hölgy a szintén szépkorú barátnőjével és annak feltételezett férjével.
A feltételezett férj morog veszettül a zasszonnyal, adogatják egymásnak az ívet, majd mérgében odébbállt rövid időre.
A szépasszonyka férje helyett is szégyellve magát pillantott ránk bocsánatkérő mosollyal. A szemkontaktust felvéve és a pillanatnyi csendet kihasználva megszólaltam:
- Mi otthon hagytuk a férfiakat.
- Csak a pénzt hoztuk el! - kontrázott rá anyám azonnal, és erre kitört a nevetés.
Nem sokkal később a feltételezett férj visszajött, még mindig mogorván morogva, és a zasszony adta is neki egyből:
- Látod, ők otthon hagyták a férjeiket! Csak a pénzt hozták.
- De akkor mire kellek én??? - így a férj.
- Hogy nézegethesse a jó csajokat! - válaszoltam neki egyből, s erre elmosolyodott - De csak csendben! - tettem még hozzá, mire jókedelyű, mosolygós csend ereszkedett ránk.
A következő percben a háromkerekűs hölgy elmesélte, hogy az ő férje olyan volt, hogy amikor nagyon hosszú sor állt a pénztárnál, a férje meg kint várt, akkor bement utána a boltba balhézni, hogy miért nem végzett még... És a pénztáros akkor mondta neki: - Részvétem!
Néha elég egy jó szó, egy szemvillanásnyi együttérzés.
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.