Csak egy kávé

2013. március 4.

Vissza a naplóhoz

Fatornyos kis falunkban, amelynek immár asszonyneve város, nincs cukrászda, és sok más egyéb kultúrhely sincs. Az egyetlen étterem csak nyáron üzemel, a két kocsmába pedig nőszemély be nem teheti a lábát, persze, nem is akarja.

Jobb híján az utcán beszélgetnek az ismerősök, vagy a boltban, vagy a postán, egyik sem a kenyerem.

A könyvtárban dolgozó két fiatalasszonnyal jókat beszélgetünk, mindig megkínálnak egy kávéval is, s ha bármilyen információra van szükségem, készséggel segítenek. Jégeső után kellett egy tetőfedő, most meg gumist keresek, szinte mindenkit ismernek a településen és jó szívvel ajánlják a mestereket, már persze azokat,akiket ismernek, akikkel már dolgoztattak maguk is.

Természetes, hogy időnként jómagam is viszek nekik egy csomag kávét, sőt, az is előfordul, hogy könyvet ajándékozok a könyvtárnak, mert EU-s támogatásból bőrfoteleket kaptak, meg számítógépeket, hogy netezhessen az is, akinek nincs otthon gépe, csak egy dolgot nem kapnak, mégpedig új könyveket.

Szerencsére sok könyvet veszek és kapok, s ha van közöttük olyan, melyet keresnek náluk, de nincs nekik, szívesen odaadom a köznek.

Ma is, bevásárlás után, beugrottam a lányokhoz. Vittem nekik egy doboz különleges csokoládés kávét, majd szokás szerint megkávéztunk, elbeszélgettünk, majd kimentünk elszívni egy cigarettát.

Nem szeretek potyázni.

A barátság nem arról szól, hogy kihasználjuk a másikat.

A bejegyzést írta: Yolla