Naptár

«	2012. március					»
H	K	Sz	Cs	P	Sz	V
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31

Csipetke... 3.

2012. március 11.

Vissza a naplóhoz

Láttam mennyien népszerűsítették a csipetke történeteimet, ezért gondoltam megosztom veletek, ne csak én törjem rajta a fejem. Ez a legújabb dilemmám.

Ha már egyszer úgy alakult, hogy nem tudunk elválni egymástól a lányommal, össze kellene valahogy hangolni a kellemest a hasznossal.
Nem így van ez ugyanis a valóságban... legalábbis nem úgy, ahogy én szeretném.

Észrevettem, hogy minden intelmem hiábavaló, ha egyszer valamit a fejébe vesz. Látszólag belátja, de térülök-fordulok és már készen is van egy "ételkölteménnyel", amitől óva intettem.

Lebukott már korábban is, de akkor még nem gondoltam, hogy ezt rendszeresen fogja alkalmazni. Ki ké valamit találni, mert kifőz a vagyonomból, ha nem teszek valamit sürgősen, de minden próbálkozásom eddig kudarcot vallott.

Nagyon szereti a tésztát, de az is lehet mást jobban megenne, de ha egyszer a legtöbbször csak tésztát talál... no és krumplit. Ez a másik, amit nagy előszeretettel "pusztít".

Mindig olyankor teszi - igyekszik kicselezni -, amikor még alszom. Gyanús volt nekem - az utóbbi időben -, hogy a konyhaajtó mindig zárva, amikor felébredek... addigra már visszafeküdt ugyanis és csak az "ügyködése" végeredményét fedeztem fel, amit hajnalok hajnalán elkövetett... Néha felismerhetetlen ételt kreál, ezért kérdezem meg tőle...
- Mi ez lányom?... Ártatlan képpel feleli rá, mondjuk
- Grízes tészta, vagy egy másik alkalommal,
- Hát erőleves...
- Akkor miért olyan mint a főzelék?
- Hát egy kicsivel több tésztát tettem bele.
- És hová lett a krumpli, ami még volt?
- Sütöttem egy kis tócsnit.
- És akkor az hol van?
- Megettem.

Hát erről beszélek!... Nem is értem kire ütött ez a lány? Bár legutóbb, mikor láttam az apját, így hatvanon túl egyre inkább hasonlítanak egymásra. Lassan szélük-hosszuk egy. Apja lánya!!