Csöves
2020. április 2.
Szürke tollú ruházatban,
éltem mázatlan házakban,
Kis menedéket keresve,
boldogultam, nem elesve.
Mindig feltaláltam magam,
sokáig voltam társtalan.
Kaptam aprócska morzsákat,
töltöttem boldog órákat.
Megérintettek mosolyok,
néha akadtak sikolyok.
A kikelet eljöttével,
a lét meglepett kincsével.
Csend honolt a városokban,
emberek az otthonukban.
Ők korlátozva járhatnak,
megfelelve a zárlatnak.
Patak vízében fürdeni,
nap sugarában száradni,
fütyülni a tavasz dalát,
érteni természet szavát.
Így a bolygónk fellélegzik,
szerte Föld dalát éneklik.
Új fogalom a szabadság,
ezt kell, hogy szem előtt tartsák.
Talán jön kicsi változás,
vele együtt lesz áldomás.
Kesze-kusza gondolatok,
a fejemben kavarogtok.
Megpihenve szétpillantok,
eszmét cserélek, villantok.
Csöves Verébként tengődök,
van, kit így is lenyűgözök.
2020. 03. 30
llpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Fotó: Heiter Rudolf
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.