Csütörtök van!
2011. január 20.
HÓ!
Ma kinéztem az ablakon s, már megint esik a hó.
Na persze itt az ideje, de kinézve is szálldogáló
vagy éppen szakadó havat látva is arra gondolok, hogy milyen szép az élet a nehézségeink ellenére is.
Igen az élet, a tájat bámulva az ablakból,
a meleg radiátor mellől is elgondolkodok, miközben
szemem a tájon marad…! S bár nagyon fagyos vagyok
mégis azon gondolkodok, ezen évszaknak is megvan a maga szépsége.
Mint minden évszaknak! Bizony a tél! Ünnepek jönnek, s ahogy jöttek úgy tovamennek...
Aztán a szilveszter elmúltával újévet kezdünk, mely sok nehézséget hozhat persze,
de még mindig tél van, nagy pelyhekben hull a hó s mi továbbra is fázunk.
Azt mondják havat takaríthatunk legalább kikapcsol, na igen meg ki
is fáraszt azért, de hát ez van nyáron nem túrhatunk havat, gondolom magamban...
Itt bent a melegen ülve is azon tűnődök valójában minden évszaknak megvan a
maga szépsége ennek is. Aztán lassan tovább mennek gondolataim,
nézem a tájat fehérbe vannak hegyek és fák, utak melyeket gőzerővel takarítunk,
ház tetők melyek fehérek, mégis szép, mert ez is hozzánk tartozik vagyis jobban
mondva életünk része.
Aztán nem sokkal ezután, telve az idő arra gondolok, hogy lassan
tavasz lesz! Előbújnak az első tavaszt hozó virágaink, s a hó lassan elolvad
persze mi várakozással telve várjuk a tavaszt jelentő első sugallatot,
s az első növényeket melyek már azt jelentik, hogy új évszakot kezdünk!
Új tavaszt kezdünk, s az élet megy tovább...,
Mi közbe zenét hallgatok ezek a gondolatok járnak a fejembe!
A bejegyzést írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Puszi,
Éva