Diagnózis és Karácsony
2018. február 7.
2012. december 25.-i jegyzet:
Azt hittem, hogy nem is fogok jegyzetelni, amíg le nem zajlanak az ünnepek, mert kedvem és időm sem lesz. 5.-én kaptam meg az Immunológiától az eredményeket, szóval nem is 2 hetet, hanem egy hónapot kellett várnom. A tesztek alapján SLE (Szisztémás Lupusz Eritematózusz), betegségem van. Én ezt kaptam a Mikulástól + egy rakás édességet.
Itt vannak az unokatesómék, de gyilkolják egymást, veszekednek, egymásra fognak mindent, persze ha le vannak cseszve, akkor sírás van. Sejtettem, hogy nem lesz nagy idill, de azért azt nem gondoltam, hogy ennyire lapos lesz az egész. Eddig körbeültünk egy asztalt, jókat beszélgettünk, nevettünk. Most mindenki ott evett, ahová éppen le akart ülni, a meghittség nem volt sehol. Nekiálltunk enni, a gyerekek közben Anyuról beszéltek, hogy kár, hogy nincs itt és apu bekapcsolt nekik róla egy felvételt. Én meg átjöttem a szobámba, mielőtt egy másodpercet is láthattam volna belőle. Tudtam, hogy nem bírnám megnézni és akkor az addigi erőfeszítés is, hogy erős voltam, kárba veszett volna. Nemsokkal később a húgom is követett. Érdekes volt evés közben bőgni. Gyorsan észhez tértem és mondtam a húgomnak, hogy vegyen erőt magán, a gyerekek ne vegyék észre, hogy rossz kedvünk van. Azután jöttek, hogy bontsuk ki az ajándékokat, szóval azzal foglalkoztunk. Később barkochbázni akartak, akkor azzal voltunk elfoglalva és az is elterelte a figyelmünket.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Legközelebbre jobbat és szebbet!
Pussz, Tündér
Kedves Arnold!
Legközelebbre jobbat és szebbet!
Pussz, Tündér
Köszönöm, szerencsére a következő már jól telt, ha jól emlékszem.
Puszi
Nálunk mindig balhé volt ünnepekkor. Mert általában az egymás alapból nem kedvelő férfiak annyit ittak, hogy már nem fogták vissza magukat. De szerencsére ez már csak múlt.
puszi
Szia Arnold! :)
Nálunk mindig balhé volt ünnepekkor. Mert általában az egymás alapból nem kedvelő férfiak annyit ittak, hogy már nem fogták vissza magukat. De szerencsére ez már csak múlt.
puszi
Ez szomorú! Szerencse, hogy már vége van ezeknek!
Puszi
Tudom, ez rég volt, de azóta csak változott valami éspedig pozitív irányba? Beiktathatnál egy-két jelenidőben zajló eseményt is egy-egy mondatban, persze csak, ha akarod. :-)
Puszi!
Most látom, ez 6 évvel ezelőtti jegyzet. Remélem, azóta a helyzet változott. Hogyan is várjuk el azt, hogy az ország összetartson, ha családban, mint legkisebb egységben összevisszaság! van...Arnold, a legjobbakat
Azt kívánom neked kedves Arni, hogy minél előbb jöjjön el az az idő, amikor végre örömödben sírhatsz.
Tudom, ez rég volt, de azóta csak változott valami éspedig pozitív irányba? Beiktathatnál egy-két jelenidőben zajló eseményt is egy-egy mondatban, persze csak, ha akarod. :-)
Puszi!
Nem változott semmi.
Lehet, hogy majd beiktatok, pl. az azóta történt változásokat beírom zárójelbe. Puszi!
Köszönöm! Örömömben nem tudok, még bánatomban is nehezen, de szerencsére az idő segít, már azóta minden Karácsonyt le tudok kezelni nyugisan.
Nem változott semmi.
Lehet, hogy majd beiktatok, pl. az azóta történt változásokat beírom zárójelbe. Puszi!
Valakiket elvesztettél, nem feltétlenül kell hozzád közelállónak lenniük, de ismerted és valamikor szeretted őket, életed egy része voltak.
Te ne tudnád, hogy mit jelent ez?
Az jó, ha zárójelben leírod a jelen történéseket, mintegy párhuzamba állítod a múlttal a jelent... (most például, amikor neked írok, eszembe jutnak az enyéim, egy régi barát (társ), egy majdnem barát, szomszéd...)
Szóval, az élet nem áll meg, változik és vele együtt az idő hozzásegít bennünket, akik még vagyunk, a veszteségek feldolgozásához... A fájdalom idővel enyhül, de nem fog soha teljesen megszűnni.
Puszi!
Nos hát a karácsony mit hoz a felszínre? Tudja hozni magával az örömet is és a bánatot, ha csak az elmúlt évek veszteségeire gondolnék, de mindig lesz, és van újabb. Azt könny nélkül megúszni nem lehetett, azóta sem, ha csak rá gondolok. Ne küzdj ellene, ne hidd, hogy az a gyengeség jele, ha könny szökik a szemedbe. (Ha sírni tudsz, van szíved, lelked, ne fojtsd vissza.)
Valakiket elvesztettél, nem feltétlenül kell hozzád közelállónak lenniük, de ismerted és valamikor szeretted őket, életed egy része voltak.
Te ne tudnád, hogy mit jelent ez?
Az jó, ha zárójelben leírod a jelen történéseket, mintegy párhuzamba állítod a múlttal a jelent... (most például, amikor neked írok, eszembe jutnak az enyéim, egy régi barát (társ), egy majdnem barát, szomszéd...)
Szóval, az élet nem áll meg, változik és vele együtt az idő hozzásegít bennünket, akik még vagyunk, a veszteségek feldolgozásához... A fájdalom idővel enyhül, de nem fog soha teljesen megszűnni.
Puszi!
Ez így van, az idő nem plasztikai sebész, a seb beforr, de a hegek mindig megmaradnak.
Puszi