Édes- Keserű

2021. november 17.

Vissza a naplóhoz

Isten hozott Szerda- szép szerda reggelt Mindenkinek!
Munkahetet nézve, szerda- hétközép.
Már jócskán belejöttünk a heti teendőkbe, de még nem vagyunk teljesen  a munkától kimerülve.
Novemberi, köddel fűszerezett csípős reggel se szegje kedvünk. 
Még az otthon melegében, családunkat szeretettel átöleljük, mielőtt munkába megyünk. 
Így lesz jobb a kedvük- kedvünk.
..........


Akik még emlékeznek arra milyen volt a gyermekkorból a felnövésig vezető út, azok pontosan értik- érzik a következő kis történet édes- keserű könnyeit.


Katalin etűdök
Gyermekkori játszótárs

Kitty dühödten csapta be az az ajtót .
- Hagyjatok békén!
Ne szóljon hozzám senki. Nem akarok látni senkit!
Hogy lehet ilyen ronda dög valaki… hogy lehet ennyire jófej… hogy tehette ezt velem.
Miért fáj annyira a szeretem… miért pont a Jutka... én szebb is meg okosabb is vagyok.
Ó, hogy nézett rám a szikrázó szemével a matekversenyen, a Jutka meg buta, nem is tud matekul.- zokogta Kitty, csukladozva, csalódottságának és bánatának kérdéseit, felkiáltásait, ököllel püfölt párnájába.
A másik, semmit markolászó kezével zsebkendőt keresett hogy az elromlott- édes, keserű könnyeket felitassa.
Zsebkendő helyett Bubu Maci akadt a kezébe.
Bubu Maci csendben tűrte a nyaktekergetést, testrészeinek kificamítását, szőreinek kitépdesését.
Bubu Maci fénylő gombszemébe együttérzést varázsolt a lemenő nap.
Bubu Maci letépett karja élettelenül hevert az összegyűrt zsebkendő kupac tetején.
Kitty már a fuldokló zihálás után, de testét még meg- megrázó szipogások közepette ölelte magához Bubu Maci maradványát.
- Anyu… segíts … hát ilyen a szerelem, hát, ha felnövünk az így fáj...– suttogta bele, lassan tovatűnő gyermekkorát Kitty, Bubu Maci puhaságába.

A bejegyzést írta: Gaya