újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Egy nap

2018. május 27.

Vissza a naplóhoz

Nyár, meleg, kánikula....

Nyár van nyár... jut eszembe a dalocska.
Na de kérem, ennyire? Nem kapok levegőt, nem tudok aludni. Ki az az idült, aki korán reggel fúr farag? Vajon milyen lehet az a kép, ami nem várhatott??? Kicsit füstölgök magamban, majd lezavarom a macskát magamról és kimászok az ágyamból. Apusom tegnap elindult, megint egyedül vagyunk. :( A családi eseményeim miatt, most talán még nehezebben viselem. :((((
Hajnali hat óra!
Rossz természetem van, ha egyszer megébredek, nem tudok visszaaludni. Vagyis tudok, de az utóhatás miatt nem éri meg, mert akkor mindig fejfájással ébredek.
Lassan kezdem megszokni ezt a szurkálást is. Hogy még mindig nem tudtak, valami kevésbé fájdalmas módszert kitalálni a cukormérésre! Mostanában változott a reggeli szertartásom, nem a kávé az első, hanem a cukormérés. A kávé csak utána jön! A két apró bigyóval, de olyan rossz, hogy lassan erről is le fogok szokni! :(
Végeztem, megetetem a macsekot, végre békén hagy. Hogyan tud ilyen szemrehányóan nyávogni? Az embernek lelkiismeret furdalása támad. :)
A kávéfőző azt mondja, hogy dzuuuuu és lassan teleengedi a poharat. Bele a két bigyó, kicsi tejpor és álldogálok az ablak előtt.
Az Aloe Verám talán megmarad! Apusom ellen sárga papírkát tettem rá, " Ez kaktusz, ne öntözd " szöveggel. A szerencsepálma, amelyet négy éve kaptam az akkor még menyjelölttől, most kezdi feladni. Egyre több a sárga benne. Pedig mutatós, szeretem ezt a kis növényt.
Az utcát nézem. A parkoló másik felén már hatalmasra nőttek a fenyők. Megérem vajon, hogy az ablakokra is vetítsenek egy kis árnyékot, vagy csak saját maguk alá?
A Nap lassan feljebb kúszik. Nemsokára eléri az autómat. Megint ötszáz fok lesz benne! Érzem a hátamon a rám tapadt vékony pólót. Nyílik az ajtó, a fiam is felébredt.
- Anyu mit főzöl ma? Úgy ennék egy kis rakott krumplit!
- Rakott krumplit? Ilyen melegben? Magadnál vagy gyerekem?
- Miért? Nem olyan nehéz az! - nyekeg a gyerek.
- Igazad van, de ebben a melegben Te fogod őrizni a tűzhelyet vagy Én?
Mérges vagyok! Miért nem egy kis főzeléket kívánt meg? Pont rakott krumpli! Megfőzöm a tojást, a krumplit, majd babrálok velük, utána őrzöm a tűzhelyet, mert a nyomorult mindent megéget!
Apuuuus! Mikor kapom meg azt a másikat, amit ígértél?!!!
Mikor is? Tavalyelőtt?
Az öregem nem válaszol, ami érthető is, mert jelen pillanatban valahol a volt NDK-ban bóklászik.
- Majd Én veszek neked Karácsonyra! - morog a gyerek a szobából.
Elmosolyodom. Azt hiszem nagyon hüppögne egy kicsit, ha az említett alkalommal emlékeztetném az ígéretére! :)))
A Jehova tanúja (vagy milyen) lakótárs, éppen most tart az autójához feleségestől. Nem kis fáradságomba került kitérni előlük egy időben! Kitartásomnak köszönhető, hogy még mindig hithű katolikus vagyok. :)))
A holnapi temetés jut az eszembe. Elszomorodom. Nehéz napunk lesz! Egy mozaikkocka az életemből megint üressé változott.
De ez a világ rendje, az élet megy tovább, csak hát megérteni ezt olyan nehéz! :(((

Na! A cukromat megmértem, a kávémat megittam, a macskát megetettem. Ide is bekukkantottam egy órácskára :) indulok a hűtőhöz. Kinyitom az ajtót és belenézek.
Mi is van itthon, ahhoz a fránya rakott krumplihoz?

- Babenko -




A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: