Egyszer régen...

2021. november 19.

Vissza a naplóhoz

Jó reggelt- az Erzsébeteknek boldog névnapot- s szép napot ma pénteken Mindenkinek!



Egyszer régen hallottam egy történetet.
Hogy az valakinek az életéből részlet, vagy talán egy film története lehetett, az már a feledésbe veszett.
Annyi biztos, hogy a hallottak, akkor engem írásra késztettek.



Lopott minden perc



...mégis mint egy bohó gyerek, ki az advent napjait számlálja
várom az ünnepet veled
elmaszatolódott kávépettyek... pohárból letört kristálydarab, tanúja, hogy
minden ízemben reszketek
Mert mi van ha nem, s ha mégsem... de talán mégis...
...és akkor is ha tudom, ha másképp nem, de percek töredékére

Leszel az ünnepem- leszek az ünneped


Veled az élet egy új világ, ezernyi színnel és fénnyel
Kacagva nézek szembe a sötéttel,
bár tudom- még ígéret sem vagy


Várom azokat a perceket
melyek lépteidet
arra az útra vezetik
mi hozzám vezet
de én
hallom sírni a lepergő perceket
könnyeiket hullatják értem s érted
mert tudják
csak
mért időből ellopott- kitépett pillanat
mert mikor nálam jársz
rám találsz
te jól tudod
nem ez az utad
Nem vagyok neked más
mint mért időből ellopott- kitépett pillanat
bár rabja vagy
Vágynál örök pillanattá válni
mégis
mért időd foglya vagy


Sorskönyvembe bele volt kódolva jöttöd
de az is meg volt írva
csak addig vagy velem, míg fordul a homokóra


Te vagy az aki nekem kell, mindegy hogy fizetek érte az életemmel
több ez mit fel lehet fogni értelemmel


Nincs kérdés, nincs szó, nincs vád,
mégis esdekelve nézem a szád
egy csók s mit gyújtasz láz... az őrült vágy hogy kívánsz
és mondd- egyszer majd...
de addig ölelj, ne engedj el


Ne engedj el akkor sem ha kérem
ha már nem bírom tovább, ha éjjel zokogva sírom a párnámba
Hiányzol Kedves
ne hidd el meghalni akarásom
és amikor a nap felkel
még élek,
és jössz, és szeretsz és ölelsz
vérpiros rubin ég az ajkamon
s ha majd egyszer nem jössz, halkan és csendben, belehalok

A bejegyzést írta: Gaya