Éjféli ihlet | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
13:25
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:57
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
20:30
Ilona új cikket töltött fel

Éjféli ihlet

2012. február 21.

Vissza a naplóhoz

Éjjel 11 körül döntöttem úgy tegnap, hogy megpróbálok aludni, legrosszabb esetben keresek valamit a tévében. Így is történt. Néztem ezt, néztem azt, és éjfél körül kikapcsoltam. Alig helyezkedtem el a takaróm alatt, eszembe jutott egy kép. Ebből szavak lettek, egy-egy mondat, végül most az előbb összetettem ezeket a mondatokat. Vers született belőle, bár egy igen szabad fajta. A tavaszi időjárás örömére meg is osztom Veletek, Önökkel:

Lehunyt szemmel heverek a tavasz friss, zöld mezején.
Hallgatom, ahogy suttogva csordogál mellettem a folyó,
miközben langyos szélkezével gyengéden simogat a Nap,
és boldog illatukkal átölelnek az ifjú s vad virágok.

Lustán heverek a puha smaragd fűben egy fa árnyékában.
Hosszú, barna ágain apró bimbók pattannak szét lassan,
megtörve a bárányfelhők lomhán vidám némaságát,
és a kék égre felreppennek a riadt, ám büszke szárnyasok.

Kinyitom a szemem, s a zöld mező már nincs sehol.
A folyó tajtékzik és menekülve fut előre a kis halakkal,
akik eddig játékosan úszkáltak a Napnak langy fényében,
s most fejüket vesztve száguldoznak rémült szemeikkel.

Zaklatottan, veszekedve kergetik egymást az egykori szellők.
A virágok jajgatnak, sóhajtoznak, sírnak és megfeszülnek,
míg a bárányfelhők szürke fátyolától már nem látszik a Nap,
és a fa bimbói inkább összegömbölyödnének megint.

Beleszagolok a rettegett külvilágba és lehunyom a szemem.
A folyó elcsendesedik, már nem sikít, csak suttog megint,
az égen úszó felhők felszakadoznak, a Nap is felragyog,
a tomboló vihartól megfáradtan, sóhajtva dől mellém a szél.

A virágok ájuldozva pihennek meg a fűben a vad keringő után.
Illatukkal szép délutánt kívánnak a visszatérő madaraknak,
akik a nyugodt fa frissen bimbós ágain ücsörögnek megint,
s a bőrömön újra érzem a mosolygós fény meleg érintését.

A bejegyzést írta: Reenzy

Hozzászólások

időrendi sorrend

2012. február 22. 15:29
Ez csodaszép lett Reenzy!

Nagyon köszönjük!

Pussz, Tündér
2012. február 22. 08:48
Gratulálok.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: