újabb események régebbi események további események
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra
16:24
Juicerqdn regisztrált a weboldalra
16:23
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:55
KitchenAidmxr regisztrált a weboldalra
08:53
Holographicmnw regisztrált a weboldalra
07:29
Clara62 új cikket töltött fel
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

Éjféli ihlet

2012. február 21.

Vissza a naplóhoz

Éjjel 11 körül döntöttem úgy tegnap, hogy megpróbálok aludni, legrosszabb esetben keresek valamit a tévében. Így is történt. Néztem ezt, néztem azt, és éjfél körül kikapcsoltam. Alig helyezkedtem el a takaróm alatt, eszembe jutott egy kép. Ebből szavak lettek, egy-egy mondat, végül most az előbb összetettem ezeket a mondatokat. Vers született belőle, bár egy igen szabad fajta. A tavaszi időjárás örömére meg is osztom Veletek, Önökkel:

Lehunyt szemmel heverek a tavasz friss, zöld mezején.
Hallgatom, ahogy suttogva csordogál mellettem a folyó,
miközben langyos szélkezével gyengéden simogat a Nap,
és boldog illatukkal átölelnek az ifjú s vad virágok.

Lustán heverek a puha smaragd fűben egy fa árnyékában.
Hosszú, barna ágain apró bimbók pattannak szét lassan,
megtörve a bárányfelhők lomhán vidám némaságát,
és a kék égre felreppennek a riadt, ám büszke szárnyasok.

Kinyitom a szemem, s a zöld mező már nincs sehol.
A folyó tajtékzik és menekülve fut előre a kis halakkal,
akik eddig játékosan úszkáltak a Napnak langy fényében,
s most fejüket vesztve száguldoznak rémült szemeikkel.

Zaklatottan, veszekedve kergetik egymást az egykori szellők.
A virágok jajgatnak, sóhajtoznak, sírnak és megfeszülnek,
míg a bárányfelhők szürke fátyolától már nem látszik a Nap,
és a fa bimbói inkább összegömbölyödnének megint.

Beleszagolok a rettegett külvilágba és lehunyom a szemem.
A folyó elcsendesedik, már nem sikít, csak suttog megint,
az égen úszó felhők felszakadoznak, a Nap is felragyog,
a tomboló vihartól megfáradtan, sóhajtva dől mellém a szél.

A virágok ájuldozva pihennek meg a fűben a vad keringő után.
Illatukkal szép délutánt kívánnak a visszatérő madaraknak,
akik a nyugodt fa frissen bimbós ágain ücsörögnek megint,
s a bőrömön újra érzem a mosolygós fény meleg érintését.

A bejegyzést írta: Reenzy

Hozzászólások

időrendi sorrend

2012. február 22. 15:29
Ez csodaszép lett Reenzy!

Nagyon köszönjük!

Pussz, Tündér
2012. február 22. 08:48
Gratulálok.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: