Webáruház

Naptár

«	2011. február					»
H	K	Sz	Cs	P	Sz	V
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28

Éjszaka

2011. február 11.

Vissza a naplóhoz

Ó, igen. Az én napszakom.
Nappal nagy a sürgés-forgás, felgyorsult világunkban mindenki autóval siet a munkahelyére, nem is törődve a gyalogosokkal, biciklisikkel, de ez vissza is igaz. A nappal...túlzsúfolt. Tele emberekkel. Tele életekkel.
Viszont éjszaka...Minden nyugodt. Hűvös van. A sötét elborítja az utcákat, csak a halovány éjszakai fények világítják meg az utat, rengeteg mély, s hosszan elvetődő árnyékot létrehozva. Szeretek az árnyékokban tengődni. Mert én is árnyékvilágban élek. Mintha...haza találtam volna.
Az éjszaka...csodálatos. Ekkor tárul ki a gondolataim tárháza, ekkor jön elő az igazi mély önmagam, mely kitörni nem tud a napsütötte világban, ellenben, ahol a mély sötétség foglal helyet..ott érzi igazát elemében magát.
Az éjszaka a magányt is jelképezi. Egyedül vagyunk önmagunkkal, és a gondolatainkkal az ágyban, vagy a szabad levegőn, bámulván a csillagok halmazát. Néha az egyedüllét hatalmas segítség az embernek...de állandó magányban élni, maga a sötétség. Mint az éjszaka.

A bejegyzést írta: Cranium

Hozzászólások

időrendi sorrend

Cranium

2011. február 17. 14:43

Nincs, mert nincs szükségem rá, hogy segítsenek.

 

2011. február 17. 00:44

Így már értem, de... nincs ez így jól, na.

Van valaki, aki segít?

Cranium

2011. február 16. 22:12

A magányosság mára már részemmé vált. A hatalmas probléma az, hogy az én lelki világom korántsem egészséges... inkább romlott, éppen ezért a csalódásokat nem tudom/bírom feldolgozni, feszültség formájában ülepszik le a sivár lelkem legmélyére.

 

2011. február 16. 22:06

Így viszont fennáll a veszélye, hogy mindig magányos maradsz.
Én azt mondtam, hogy inkább csalódjak ezerszer, mint hogy ne szeressek soha többé senkit. A csalódásokon egy egészséges lelkivilágú ember előbb utóbb túlteszi magát. De a magánnyal ezt nem tudod megtenni. Amennyit adsz, annyit kapsz. Jó esetben.

Cranium

2011. február 16. 20:18

Az sose gond, ha nem ismernek meg jobban. Hajlamos vagyok könnyen kitárulkozni, és volt alkalom, mikor megbántam, mert úgy éreztem, hogy hátba támadtak. Megmaradok a felszínes kapcsolatoknál, mivel én szinte mindig a rosszat feltételezem másokról. Aztán vagy elbillen a mérleg a jó irányba...vagy a rosszba. Utóbbinál, ha felszínes a kapcsolat, nem lesz lelki ismeret furdalásom, ha meg kell szakítani mindent az adott egyénnel.

 

párbeszéd

2011. február 16. 12:40

Válasz erre: Cranium - 2011. február 16. 11:33

Néha veszélyes az ajtót szabadon hagyni. Olyan emberek sétálhatnak át rajta, kik bizalmunkba férkőznek, majd hátba támadnak.

Igen, de ha túl óvatos vagy, nem ismernek meg mások, és nem lesznek mély kapcsolataid.
Mondjuk én az ellenpélda vagyok, én általában a jót feltételezem mindenkiről.

Cranium

2011. február 16. 11:33

Néha veszélyes az ajtót szabadon hagyni. Olyan emberek sétálhatnak át rajta, kik bizalmunkba férkőznek, majd hátba támadnak.

 

2011. február 16. 08:32

"gondolataim tárháza" - ez szép volt.

"Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk."
Sarah Garden

Cranium

2011. február 12. 14:47

Nagyon szépen köszönöm az elismerő szavakat, igyekszem a szókincsemmel, és írásaimmal elkápráztatni az olvasó közönséget.

zsoltne.eva

2011. február 11. 22:35

Olyan szépen fejezed ki az érzéseket "halovány éjszakai fények", "az éjszaka csodálatos".... "napsütötte világ".
Na nem fogom azért felsorolni az egészet. :-)
Írj sokat, szeretem olvasni.

Puszi,
Éva