Éjszaka
2011. február 11.
Ó, igen. Az én napszakom.
Nappal nagy a sürgés-forgás, felgyorsult világunkban mindenki autóval siet a munkahelyére, nem is törődve a gyalogosokkal, biciklisikkel, de ez vissza is igaz. A nappal...túlzsúfolt. Tele emberekkel. Tele életekkel.
Viszont éjszaka...Minden nyugodt. Hűvös van. A sötét elborítja az utcákat, csak a halovány éjszakai fények világítják meg az utat, rengeteg mély, s hosszan elvetődő árnyékot létrehozva. Szeretek az árnyékokban tengődni. Mert én is árnyékvilágban élek. Mintha...haza találtam volna.
Az éjszaka...csodálatos. Ekkor tárul ki a gondolataim tárháza, ekkor jön elő az igazi mély önmagam, mely kitörni nem tud a napsütötte világban, ellenben, ahol a mély sötétség foglal helyet..ott érzi igazát elemében magát.
Az éjszaka a magányt is jelképezi. Egyedül vagyunk önmagunkkal, és a gondolatainkkal az ágyban, vagy a szabad levegőn, bámulván a csillagok halmazát. Néha az egyedüllét hatalmas segítség az embernek...de állandó magányban élni, maga a sötétség. Mint az éjszaka.
A bejegyzést írta: Cranium
Hozzászólások
időrendi sorrend
Van valaki, aki segít?
Én azt mondtam, hogy inkább csalódjak ezerszer, mint hogy ne szeressek soha többé senkit. A csalódásokon egy egészséges lelkivilágú ember előbb utóbb túlteszi magát. De a magánnyal ezt nem tudod megtenni. Amennyit adsz, annyit kapsz. Jó esetben.
Néha veszélyes az ajtót szabadon hagyni. Olyan emberek sétálhatnak át rajta, kik bizalmunkba férkőznek, majd hátba támadnak.
Mondjuk én az ellenpélda vagyok, én általában a jót feltételezem mindenkiről.
"Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk."
Sarah Garden
Na nem fogom azért felsorolni az egészet. :-)
Írj sokat, szeretem olvasni.
Puszi,
Éva