Elég
2020. augusztus 14.
Ahányszor átlépted a küszöbömet, rossz előérzetem támadt.
Beengedtelek a házamba, a privát szférámba, a saját életembe. Nem volt jó érzés.
Találtál alkalmat, találtál teret, amikor és ahol újra a tiéd lehettem. Újra te irányítottál mindent. Ha kedved volt hozzám, úgy intézted a dolgaid. Ha pedig nem, mindenféle bugyuta indokkal lemondtad a közös esténket. Mindenáron menekülni akartam attól az eshetőségtől, amikor fogod magad, és helyettem mást viszel kocsikázni.
Döntöttem. Elég volt. És ezt el kell mondjam neked.
- Beszélnünk kell!
Hívtalak határozottan.
- Baj van?
Feltételezted rögtön.
- Gyere, ha tudsz, és megbeszéljük.
Azonnal indultál.
- Most szándékosan úgy készültem, hogy nem nyúlok hozzád, hogy tudjunk beszélni.
Közölted.
- Nézd, egy ideje úgy érzem, hogy nincs erre szükségem. Zavar, hogy hazudoznom kell, zavar, hogy nincs időnk, és hogy nem kapom meg tőled azt a figyelmet, amire szükségem van.
Némán figyeltél, de éreztem, hogy nem jutnak el hozzád a szavaim.
- Azt érzem, hogy ha ez így megy tovább, akkor egyre megalázóbb helyzetekbe kerülhetek. Ezt nem akarom. Érted? Zárjuk le!
Próbáltalak felrázni, hogy eljusson hozzád a közlendőm.
- Ühüm...hmmm...
Dünnyögtél. Nem reagáltál.
Kézen fogtál, bevittél a fürdőbe. Ott biztonságban érezted magad, ahol senki sem láthat meg minket. Öleltél, csókoltál, nem engedtél el.
- Az egész mesédre az a válaszom, hogy majd jobbá és izgalmasabbá tesszük.
Közölted, és már indultál is kifelé az ajtómon. Visszafordultál és magadhoz húztál. Értetlenkedni sem volt időm.
Miután a terepjáróddal kifordultál a főútra és eltűntél, merev tekintettel leroskadtam egy székre, és nem értettem mi történt. Ahogy te sem értetted, mit szerettem volna.
Le akartam zárni veled. Azonnal és végleg. Egyértelmű voltam, és te nem értetted.
Nem értetted, ahogy engem sem értettél sohasem...
(Kép: https://wallhere.com/hu/wallpaper/233885)
A bejegyzést írta: Főnix Madárka
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.