Élek még

2022. november 1.

Vissza a naplóhoz

2021. szeptember 18.-i jegyzet:

Nem lett semmi a nyaralásból és az Öcsémet sem engedte lejönni a fater, de egyik sem lepett meg.

Apám beszélni akar hétfőn a Dokimmal, mert majrézik, hogy megmurdelek (már nem hat a maximum adag szívgyógyszer sem, de ez nem jelenti a véget, csak ő drámázik szokás szerint) és megint kimondta, hogy ha velem történik valami, akkor nem lesz elég a pénze, meg egyedül marad. Pfejj. Totál leszar mindent, ami velem kapcsolatos, még arra sem méltat, hogy kimásszon a mobilja képernyőjéből és rám figyeljen, miközben szólok/beszélek hozzá, persze mikor szóvá teszem, akkor jön a "te engem ne neveljél!" szöveg (pedig ráférne sok területen). Ha megkérem, hogy segítsen valamiben, akkor sóhajtozik, morog, meg sokszor úgy 'segít', hogy abban nemsok köszönet van, persze a százezer ft. GYOD-ot felvenni nem esik olyan nehezére. Nem kell nonstop 'körülugrálni', néhány havonta robbanok csak le ágybanfekvős szintre, ez ugyan eltart általában 2-3 hónapig, de ilyenkor is igyekszem önállóan elvégezni, amit tudok, viszont gyakran szükségem van segítségre is. Megmondtam neki, hogy senki nem kényszerítette arra, hogy vállalja el a gondozó szerepét, ő akarta és ha vállalta, rendesen végezze a dolgát, azért kapja a GYOD-ot, de ha terhes neki a segítségnyújtás (pedig engem nem kell pelenkázni, fürdetnie sem kell, egyedül a hátamat kell neki mosni, mivel a RA beszűkítette egyes ízületek mozgását és nem érem el, etetnie sem kell, stb., szóval a 0-24-es pesztrálás nem 0-24-es aktivitást jelent, nagyrészt csak 'őriznie' kell és időnként segíteni), akkor adja át ápolónak a feladatot. Azt persze nem teszi meg, mert akkor elesik a lóvétól. Bepöccentem, hogy miközben normálisan beszélek, meg normálisan viselkedem, parasztságot, alázást és leszarást kapok, úgyhogy az ilyenkor szokásos tüköreffektust alkalmazom megint, persze vérigsértődik és pattog, ahányszor saját magával szembesül, mivel csak azt látja, hogy én "bunkó vagyok és vegyek vissza, mert nem akárkivel szórakozom" (az igen, az ego megint befigyel), meg "mindent megvesz és mit akarok még?" (ja, az én pénzemből, de ha ő fizet valamit, azt vagy szívből fizesse, vagy sehogy, mert nem kell a szöveg utána, meg attól még nem lesz jó és szerető apa, a lényeget, ami mellesleg ingyen van, nem képes megadni!), fenyegetőzik, zsarolni próbál, ami elég szánalmas és gerinctelen húzás is úgy, hogy tőle függök sokmindenben, mert nem látja meg és be, hogy csupán csak azt kapja vissza, amit ad. Leszarom a vergődését, már rég' nem nyomhat el! -.- Ilyenkor olyan mértékű keserűséggel vegyült düh önt el, hogy tombolni tudnék, időnként meg is történik. Jó volna visszaköltözni a saját szobámba, ami a ház elejében van és elszigetelődhetnék, mert csak egy fal választ el minket, ami abból a szempontból is gáz, hogy leszarja, amikor pihennék és zajong, meg napi szinten éjjelig megy hangosan a tv. Persze mikor horkol és átmegyek kikapcsolni, felkel rá, veszekszik, hogy ő nem is alszik és visszakapcsolja a ricsajládát, hogy aztán másodpercekkel később folytassa a horkolást, de én ne tudjak aludni a tv-től. Ahányszor lekapcsolom, felkel és visszakapcsolja. Majdnem minden éjjel ezt játsszuk. Ilyenkor olyan kómás, hogy összefüggéstelenül hablatyol, a nyelve sem forog, de hülyének néz és nyomja, hogy nem alszik, csak hogy neki legyen igaza. Amikor szembesítem a valósággal, védekezésképp' mindig elkezd alázni, próbál hülyének nézni és kb. a zöldre is rámondja, hogy piros, a viselkedésétől meg a lila köd rászáll az agyamra egyből. A ház idén sem haladt semmit, az eredeti szobám erősen penészesedik, áram sincs az ottani konnektorokban, ezek miatt költöztem ki belőle 3 éve, de kéne még bele konvektor is, amihez először vissza kell vezettetni a gázt a kéróba, a talajt újra kell ott is betonozni és új szőnyeget lerakni, új ágy is kelleni fog, mert a jelenlegit nem viszem majd át, mivel ez is penészes már, szóval amíg nincsenek megoldva ezek, addig nem tudok visszaköltözni és elszigetelődni. Nem róla akartam írni, csak kijött egy s más.

Szokásos részletes dokumentációs rizsa viszonyításként a korábbiakhoz/későbbiekhez:
Mint mondtam, egy ideje a maximum adag gyógyszer sem fogja meg a tachycard-rohamokat és a többi finomságot. Ugye nem csak ingerületvezetési gebasz van, hanem a szívizom egy része is meg van makkanva és a koszorúér sem százas. Marhára szarul vagyok, bár most a front is tesz rá, meg az esőt sem szerette tegnap a szívem, de van egy folyamatos alap szar közérzet és gyengeség. Van, hogy nem tudok letekerni egy kupakot, vagy szimplán csak felülni. :-D Nyugalmi helyzetben is gyakran 90-120 közt ketyeg a szívem akár tartósan is (órákig), terhelésre (ami lehet annyi is, hogy csak megfordulok az ágyban/felülök/felállok/tüsszentek/akár csak 1 kg-t emelek, stb.) felugrik 140 körülire és köhögök is egyből (mintha kilökődne a levegő és a tüdőmet ütné a szívem, olyankor a köhögés is erősebb), ha pedig járok, vagy akár minimális erőt is kifejtek, egyből 150 körül pörög - nyilván kerekítettem, de a mérések kb. ilyen átlagokat mutatnak. A vérnyomásom is felugrál és szintén tartja a magas értéket órákig. A beszéd nehezen megy, mert alapból is nehézlégzésem van, egy mondatot pedig 3-4 nagy slukk levegővel sikerül elmondani, mert elfogy közben. Nem csak érzem, ahogy tachycard-roham alatt lüktetnek az ütőereim, hanem a fejemben is hallom az őrült tempót, közben lezsibbad előszőr mindkét karom, majd az egész testem, eközben ájulásközelig szédülök, meg szorít/leszakad a bal karom-mellkasom, ami kimegy vállba, lapockába, miközben 'elefánt áll a mellkasomon', meg erős hányingerem van, de rókázásig nagyon ritkán jutok. Néha hideg leszek, de közben izzadok és a balkezem is gyakran hidegebb, mint a jobb. A szívnek elvileg nincs izomláza, mégis amikor percek óta 130 körül rohan, forróság önti el a gyomor- és a szívtájékomat erős izomlázérzéssel és olyan fáradtságot érzek a szívemnél is, meg az egész testemben, mint aki lenyomott egy sprintet és pont úgy lihegek is, meg köhögök.
Egy ideje szimbiózisban vagyok az ággyal, mert ha bármit csinálok, jön az erősebb rosszullét és a pörgő pulzus/hülye ritmus/stb. Ettől függetlenül mindennap többször felkelek, egyrészt mert a macskákat el kell látnom, retyóra is ki kell jutnom, másrészt az is árt, ha az ember csak fekszik, de nemsokat tudok ágyon kívül lenni. Ha kimegyek wc-re, vagy a konyhába, de akár csak a szobában megyek 2-3 métert, majd aztán lefekszem, akkor még 1-2 percig fújtatok és ki kell pihennem a hatalmas távot, haláli. :-D Nemcsak ezerrel tud pörögni a pulzusom, olyat is csinál, hogy a rohanásból hirtelen visszaesik a normál érték környékére, vagy az alá (tegnap pl. 120-ról 65-re esett le, aztán visszaugrott 96-ra), majd a következő pillanatban megint pörög, közben persze szétmegy a fejem a megugró vérnyomástól és befigyelnek ekkor is az extrák, meg időnként érzem a pitvarremegést is. Totális zavarodottság uralkodik a mellkasomban. A Doki azt mondta anno, hogy amikor a gyógyszer már nem segít, akkor ún. katéteres ablációval teszik rendbe a ritmust. A comb artérián felvezetik a katétert a szívbe és a szabálytalan ritmusért felelős részt kiégetik. Azt mondta, hogy esetenként szükség van ismétlésre, mert nem mindig szűnik meg a probléma egyetlen beavatkozás után. Állítólag a betegek felénél nem hat a gyógyszer (nekem egy darabig szépen lefogta a dolgokat), ezért szerinte az abláció jóval hatékonyabb, ahogy a betegség progressziójának késleltetésében is az. Mivel nekem hatott a gyógyszer, így nem jött szóba az abláció, azt csak felvázolta, mint következő lépés, ha már nem hat majd a gyógyszer, viszont amikor ismételt ablációk sem hoznak javulást, akkor pacemaker szükséges. Van tehát további lehetőség, de a fater már temet szokása szerint, mert majrés, meg hajlamos túlozni is. A szuicid és a fáradt oldalam azt mondja ne vessem alá magam a beavatkozásnak, ha kiderül, hogy szükségessé vált, de a tisztább felem azt mondja, hogy gyáva lennék, ha kiszállnék. Persze bármikor elborulhat az agyam, de perpillanat van annyi eszem, hogy felfogjam; léteznem kell tovább, akármennyire nem akarok.

A múltkor felkeresett a Tesóm barátnője, hogy tudok-e valamit az Esztiről, mert augusztus 21.-e óta nem jelentkezik, hiába ír neki. Mondtam a csajnak, hogy boldog lennék, ha tudnék Róla, mert az azt jelentené, hogy újra tartjuk a kapcsolatot, de sajnos nem így van. Másnap megint írt a csaj, hogy rájött miért nem reagál az üzeneteire; őt is letiltotta. Állítólag érdeklődött egy közös barátjukon keresztül, hogy mivel érdemelte ki a tiltást, de válasz nem érkezett, helyette azt a közös barátjukat is egyből letiltotta, a barátnő persze nekem panaszkodott. Jól rémlett akkor este és rémlik azóta is a nap, amikor az én életemből lépett ki. Van, aki nem érti, hogy miért nem lépek túl, de aki nem tapasztalja, az úgysem érti, hogy egyetlen ember mennyit jelent annak, akinek senkije sincs, meg amikor rátalál az ember a pótcsaládjára, a 'lelki társára', vagy tudomisén hogyan nevezzem, majd hosszú évek után elveszíti, akkor mindene odalesz. Kevesen tudják, hogy milyen szoros és különleges kötelék volt köztünk. Átküldött a barátnője pár chatbeszélgetést, amiben állítólag rólam írt, mert ugye azt hiszi nem voltam őszinte, de nem olvastam el őket, mert anélkül is zaklatott voltam.
A jót őrzöm, mert sokat köszönhetek Neki!

Járok a terápiára, bár volt alkalom, amikor nem mentem.
Legutóbbi posztban írtam, hogy érik a BPD-s (borderline angol rövidítése) 'roham', de valami blokkolta, mondjuk az csak jó. Mindig az a forgatókönyv, hogy érzem a közeledtét (vagy nem érzem, de akkor egyből leterít), majd azt követően napokon belül Istenesen kiborulok (amit vagy adott dolgok váltanak ki, vagy a sok elfojtott szar ömlik ki olyan formában), de most hiába éreztem, hogy megint ki fog minden robbanni, nem tudott (ettől a feszültségtől persze mégszarabbul voltam) és valami azóta is leblokkolja. Nem én akadályoztam meg, mert ez nem olyasmi, amit vissza tud fogni az ember. Annyira össze akartam magam tartani hónapokig, meg a pszichodoki előtt is, hogy megbénultam, de talán így a jó, mert ez a bénultság ad egy látszólagos stabilitást. Hétfőn terápia és felhozom a dokinak azt, amit még egyik mókusnak sem mondtam el. Kíváncsi vagyok mi okozza a dolgot, mert ígysem tudom ki vagyok, ez pedig méginkább zavarossá teszi az énképemet.

A bejegyzést írta: Arnold91