újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Elengedés

2015. április 26.

Vissza a naplóhoz

Micsoda önző dolog lenne még most is azt kívánnom tőle, bárcsak itt lehetne,
elérhető közelségben mellettem, hogy átölelhessem, hiszen mennyire akartam,
hogy így legyen... érinteni tudjam, legalább még egyszer...
Szólni hozzá, még ha nem is válaszolna reá, de foghatnám a kezét,
hogy többé el ne eresszem...

Nem! Ezt én már nem kérhetem, mert azt mondaná:
- Ha szeretsz, lehetetlent tőlem nem kívánhatsz!... Eleresztesz!
Mindazt mit azóta már úgyis tudsz, én már olyan, mint voltam nem lehetek...
- Ne félj! Többé legalább már nem szenvedek... Most, hogy elmentem, te se tedd!

- Hiányzol!... az egész eddigi lényed, te magad, a teljes valód...
te voltál egyszerre nekem, a jó és a rossz... Testvér, Ember, Barát...,
ha akarnék sem tudnék másként gondolni terád, haraggal semmiképpen,
hiszen mindennel együtt, ki voltál, mintha még mindig itt volnál...
nem sok időt hagytál, így előttem egy kép maradt belőled, ahogy utoljára,
nem kórházi ágyon fekve, otthon láttalak, a fotelodban mosolyogva, ülve...
Nővérkém! Ez utolsó kép maradt nekem rólad!
Szeretlek, hiányodtól szenvedek!

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Ilona

Kedves Évi!

Tudod, alig néhány hónapja ugyanezt éltem át. Azt hiszem, soha nem fogom tudni feldolgozni, ezért nagyon megértem a fájdalmad.
Talán az idő majd hoz enyhülést, mert a szavak erre nem elegendők..
Veled vagyok fájdalmadban!

Puszi

Köszönöm drága Ilikém és Anyu, hogy gondolatban velem vagytok, ennél többet nem is kívánhatok, hiszen még a testvérekkel sem tudtam beszélni, majd idővel...

Ilikém tudom, neked annyiban rosszabb volt, hogy mindent egyedül vittél végig... visszanéztem, megkerestem, elolvastam ismét, amiket akkor pötyögtél le.
Nem könnyű túltenni magunkat, élni tovább a tudattal, hogy lassan elfogyunk, mint a gyertyaszál... de muszáj...

Puszi
Kedves Évi!

Tudod, alig néhány hónapja ugyanezt éltem át. Azt hiszem, soha nem fogom tudni feldolgozni, ezért nagyon megértem a fájdalmad.
Talán az idő majd hoz enyhülést, mert a szavak erre nem elegendők..
Veled vagyok fájdalmadban!

Puszi
Mit is mondhatnék Évám?Mikor a lélek sír nincsenek szavak.De tudd,hogy gondolok/gondolunk rád!
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: