Elmegyünk...hosszú útra indulunk
2014. szeptember 22.
Ma kaptam a hírt, meghalt egy középiskolás osztálytársnőm. Tudtuk, hogy komoly betegséggel küzd, ám bizakodó volt, túlélte a komoly műtétet, a kemoterápiát és lassan visszazökkent a mindennapokba. Két héttel ezelőtt még pesti albérletet keresett a keresztfiának.
Mindig úgy él emlékezetemben, hogy vidám, kiegyensúlyozott volt, diákként, feleségként, anyaként, semminemű káros szenvedélynek nem hódolt, szerető családban élt.
Hasonló körülményekkel bíró másik osztálytársnőnket negyvenhat évesen vesztettük el.
Ha belegondolok, akkor ez elképesztő.
Nem értem, miért?
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.