újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Egymásnak teremtve

2018. november 18.

Vissza a naplóhoz

Hűvös, szeles tavaszi kora est volt. A vízesés a két hegy közül, a magasból bukkant elő és zajongva zúdult alá a jeges folyómederbe. Nyaranta, ha sokáig nem esik az eső, még akkor is erős sugárban ömlött le a kövekre, de tavaszi olvadáskor és tartósabb esőzésekkor még magasabbra duzzasztotta a folyó gyors vizét. Más, gyengébb vízesések aszálykor teljesen kiszáradtak, de ez a vízesés, az Öreg vízesés nem. Soha nem apadt el és mindig táplálta a folyót, mely végül a tengerbe ömlött. Ezért választottam ezt a helyet.

Három kicsi, szív alakú vörös kövecskét kerestem a folyó kavicsos medrében, majd miközben az elsőt a rohanó folyóba dobtam ezt suttogtam:

- Szeress engem! Szeress engem, amíg csak folyik ez a víz! Örökké szeress!

Majd bedobtam az első kavicsot az erős sodrású folyóba. Azután a maradék két követ is bedobtam és mindegyiknél elmondtam a saját varázsigémet, amivel szerettem volna a szerelmemet még jobban magamhoz kötni, hogy szerelmünk mindent túléljen és erősebb legyen mindennél, hogy akár életeken át, a síron túl is tartson.

***

Három évvel később...

Sok minden történt, sok jó és még több fájdalmas dolog. Valami megromlott. Szerettem, de nem akartam többet vele lenni, mert több fájdalmat okozott lassan mint örömet. Talán anélkül, hogy tudta volna. Nem bírtam. Adtam okot rá, hogy otthagyhasson. Megcsaltam.

- Engedj el! - kiabáltam vele.
- Nem.
- Engedj el! Rossz voltam veled, hagyj el!
- Nem érted, hogy képtelen vagyok elengedni téged?
- Hagyj el! - ismételtem csak, de fájt még nekem is kimondani.
- Fogadd el, hogy életemben először szerelmes vagyok. Nekem lettél teremtve és én neked.
- Nem szeretlek - hazudtam. - Hagyj el!

***

Két héttel később annál a folyónál sétáltunk, amibe beledobtam a köveket, hogy örökre együtt legyünk. Nem voltunk együtt, de igazán külön sem. Szakítottunk, de nem tudtam elengedni. Bántott, de nem tudtam haragudni. Láttam a fájdalmát.

- Csak azért szeretsz, mert megbűbájoltalak - fordultam hozzá -, most leveszem a szerelmi kötést.
- Ne!
- De! - ellenkeztem, és titokban arra vágytam, hogy tudjam anélkül is szeret, hogy nincs varázslat alatt. Vele ellentétben én hittem a varázslatban.

Kerestem három nagyobb követ és egy kisebbel, amivel írni lehetett a nagyobbakra. Mindre ráírtam: "Elengedlek!" Majd a folyóba dobtam a köveket, anélkül, hogy meg tudta volna nézni, hogy mit írtam rájuk.

***

Egy héttel később...

Úgy éreztem elfogadta, hogy nem vagyunk együtt. Találkoztunk, de semmi. Nem akartam vele lenni. De hiányzott. Azután küldött nekem egy verset. Egy bűbájoló verset. És én tartottam magam. Még vagy három napig.

- Anonima -




A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: