Első találkózás... Első randi..második meghatárózó találkozó egy életre
2011. május 2.
Hetvenegy május másodikán, nagyon boldog voltam. Épphogy tizenhét éves lettem volna, nagy nehezen elengedett édesapám először a diszkóba, nagyon szigorú intelmek mellett. Csak beszélgess a fiukkal, ne engedd, hogy máshol is megfogjanak, ha kell vágd pofon őket. No én mindent megfogadtam és tényleg úgy is viselkedtem. A legfontosabb, hogy időben érjek haza, mert soha többet nem mehetek el sehova. Elérkezett az idő, hogy elinduljak az úgy nevezett barátnőmmel a város másik végébe, mert ott volt a tánc mulatság, ami hét órától tíz óráig tartott. El is kezdődött ..az első zeneszámnál ültem, és néztem hogy táncolnak, a másodiknál felkért egy fiú, akivel nagyon jól ment a tánc. Kettőt táncoltunk, nagyon tetszett neki ,ahogy én táncoltam, ezért a végén felemelt a feje fölé. Én meg a jó kislány lepofoztam. Ezt sokan látták, és nem mertek felkérni. Félóra után szünet. Barátnőm meg barátja kérdezte tőlem mi volt ez az eset? Mondtam neki felemelt, és azért történt meg a dolog. Ők kinevettek. Amíg beszélgettünk, odajött hozzánk egy középmagas szőke hajú kék szemű fiú. Köszönt nekünk.
Én alig tudtam megszólalni, ahogy belenéztem a szemeibe belemélyedtem, elfelejtettem hol is vagyok. Egy szót nem tudtam szólni. Egész végig csendben voltam , és őt néztem.Vége lett a szünetnek .Barátnőm és barátja elment. Én ott maradtam vele. Kis ideig még kettesben voltunk, és utána kérdezte jössz velem táncolni? Bólintottam, igen. Attól kezdve együtt táncoltunk. Nagyon- nagyon jó volt vele, és azt mondtam magamban. Ő lesz a férjem, senki más! Korán kellett haza indulnom, és ő elkísért. Megbeszéltünk egy randit. kettő napra rá találkozunk .Mikor mentem a buliba nadrág volt rajtam meg egy hosszú pulóver, így nem látott belőlem semmit. Most úgy öltöztem amennyire lehet , az előnytelen részeim is látszanak. Mini szoknya, rövid ujjú kék kardigán melltartó nélkül, meg szandál, a végtagjaim kikandikáltak ahol kellett. A randi öt percre sikeredet, mondta el kell vinni a húgát valahová, majd találkozunk . Mondtam rendben. Nem mehettem el sehová, nem engedett el édesapám , majd ha tizenhét leszel. Nem tudtam mit csinálni. Június vége felé mentem Balatonra kettő hétre. Ott megismerkedtem egy fiúval, aki végig velem volt, de ez nem Ő volt. Elérkezett a születésnapom. Nagyon vártam, a legszebb ajándékom az volt hogy elmehettem táncolni és végig amíg tartott. A szívem kalimpált ott lesz e, és egyedül lesz? Amikor oda értünk a barátnőmmel, szép finoman körbe néztem, igen! Megpillantottam és egyedül volt! Nem mentem oda, megvártam míg észre vesz. Igen ő észre vett, és jött hozzám. Kérdezte hol voltam ilyen sokáig? Boldog voltam, és nem tudtam megszólalni...Hetvenkettő augusztusában elvett feleségül és kettőezer tíz októberéig a felesége, barátja voltam. Az álmom beteljesült...
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.