Első találkozás
2020. május 24.
A sátorban jó hangulat uralkodott, néptáncosok és zenészek szolgáltatták a műsort a színpadon és én másnapra vártam a kedvesem, akit már lelki társnak éreztem a kevesebb mint egy hónapos ismerettségünk alatt.
Elméletben másnap reggelre volt várható, de mivel már aznap nem adott életjelet magáról, egész nap egyre biztosabb voltam benne, hogy előbb elindult otthonról, hogy levezessen értem négy országot is érintve. Végül a zsigereimben éreztem, hogy már úton van. Valamiféle furcsa izgalom lett úrra rajtam és kezdtem sűrűn a hátam mögé, a sátor bejáratához tekinteni. Egyszerűen éreztem, hogy bármikor beléphet.
Talán ötödszörre fordultam hátra, amikor megláttam belépni a sátor bejáratán. Sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot, ahogy belépett karcsún és vagányan, mint egy rocksztár a szőke loboncával, farmerben, fekete pólóban, és fekete napszemüvegben. Imádtam azonnal és büszke voltam rá, hogy igazi férfiként eljött értem olyan messziről.
Azonnal felismertem és illett volna felállni köszönteni, de a lábaim nem engedelmeskedtek és lefagytam mint a grillcsirke a fagyasztóban, de a szemeimet rászegeztem és vártam, hogy felismer-e. Körbenézett a magasban, és beletelt legalább két-három másodpercbe mire felismert tőle két méterre. A szívem iszonyatos sebességre kapcsolt, amikor rám nézett és a felismerés széles mosolyt csalt az arcára.
Hozzám lépett és egy könnyű, rövid csókot adott a számra üdvözlésképpen az egész falu szeme előtt, akik persze stírölnek minden gyüttmentet, de a másodperc tizedrésze alatt felmértem mindezt és döntöttem: jöjjön, aminek jönnie kell. Azért rémesen zavarba jöttem, miközben a szívem repesett az örömtől, hogy végre itt van nálam, a férfi, akire az életemet is rá merném bízni.
Aztán bemutatkozott a velem lévőknek, és leült mellém. A lába az enyémhez ért, és engem átjárt az izgalom és egyben a nyugalom is, fészkelődtem és ahogy a szemembe nézett olyan zavarba jöttem mint még soha.
- Zavarban vagy? - kérdezte, mire sóhajtva kinyögtem valamiféle igenre hasonlító szócskát, mire hatalmas nevetésben tört ki.
Hát igen, ez a videocseten fordítva szokott lenni, s egyben élveztem, hogy ugyanolyan kis "gonosz" mint gyakorta én voltam vele. De azért a szemében tükröződő őszinte érzéseitől megnyugodtam lassan. Majd mire a zenekar a színpadon a Vén Európát kezdte játszani, ő felkért és a testünk végre teljesen egymáshoz ért, a nőiességem önálló életre kelt az öléhez simulva, s veszettül kívánta, hogy mindenhol hozzám érjen, s bennem nem is volt több kérdés. Tudtam, hogy visszavonhatatlanul és végérvényesen akarom őt, egész további életemben.
- Kalózlány-
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.