újabb események régebbi események további események
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Emlékszirmok

2020. október 18.

Vissza a naplóhoz

Abban az időben tikkasztó hőség tombolt, a Bakony lábánál elterülő kicsinyke falu környékén. Ott éldegélt a kedves, dolgos nénike a férjével, kikhez a nyáriszünidő kezdetétől érkeztek a városban élő unokák.
Szegényesen éldegéltek Noszlop egyik vályogházában. A gyerekek iránt érzett szeretetük határtalan volt, ezt az is igazolta, hogy 11 utóddal áldotta meg a Mindenható őket. Szűkösen, de becsülettel felneveltek 9 nebulót. Nagy boldogság költözött lelkükbe, amikor valamelyik unokájuk meglátogatta őket, nem történt ez másképp most sem.
*
Pontosan akkor, azon a bizonyos nyári napon, az akkori munkásváros peremkerületén Amira léptei a közeli buszmegállóba vették az irányt. Kicsiny batyujával a kezében, nyaralni utazott a nagyszüleihez falura. A helyközi járatra hatalmas embersereg várakozott. A füstös és püfögő „Volánbusz Farosa – VOL-066 modellt”, ami abban az időben nagy számnak számított. Aprócska ablakain, csak a magasabb emberkék látták kellőképp az út mentét és a mellettük elhaladó tájat. A lány szeme kikerekedett a rengeteg felszálló láttán. Gondolatban már legszívesebben visszafordult volna, de egy belső hang tudatta vele, hogy „menni kell, mert várnak”. Imádott nagyszülei már a falu buszmegállójában toporogtak, s várták az unokájukat, akit a fél órás utazási idő igencsak megviselt. Az emberek szorosan egymás mellett álltak. A busz légterét, verejték és izzadságszag parfümként járta át. Friss levegő csak néha-néha tévedt Amirához, az ázott és rothadó repce bukéjának keveréke közt.
- Igen, már csak pár perc és megérkezek. - Ezek kavarogtak elmélye mélyén. -
Na, még egy utolsó kanyar, és ott vagyok. - Morfondírozott magában.

A dombtetőhöz érve önfeledten legeltek a jószágok. A tehenek és a birkák élvezték a szabad levegőt, a lány irigykedve pillantott feléjük, ám abban a pillanatban vette csak észre, hogy a mellette álló férfi pupillája tátongó fekete űrként tapad a testére, már-már érezte perzselő érintését, amint szép lassan levetkőzteti szemeivel. Lenge ruhácskája alakjára simult, mely lágyan átölelte a lányt. A kínos jelenet kedvét szegte és imádkozott, hogy mielőbb érjenek a faluba.
Azt vallotta mindegy minek nevezik a különböző kultúrákban, de lenni kell valaminek vagy valakinek, akiben hisz az ember. Megcsillant szeme írisze, amint begördültek a buszmegállóba. Pillangóléptekkel hagyta maga mögött a járatot, hatalmas lendülettel és boldogan ölelve köszöntötte nagyszüleit. Kérdések áradata zúdult a lányra. Ki tisztelettudóan és mosolyogva válaszolt, mialatt sietve haladtak tovább. Hamarosan megérkeztek a takaros kis házikóhoz...
*
Másnap reggel az udvar kakasa, Karcsi, hangos riadója ébresztette a fiatal lányt, kinek szempillái még összebújva ölelkeztek, amint az éles hang dobolt a dobhártyájának külső falán. Karcsi közben ezt szajkózta:
- Ezt azért kapod, mert elaltattad a háremem tagjait!

Amira még kisgyermekkorában idézte elő a tyúkok csendespihenőjét: szépen sorban lefektette a csirkéket az udvar tarka virágos gyepére. Karcsi dühös volt ezért a tettért, mert neki más szándékai voltak az alattvalóival.

Egy nagy pukkanás visszazökkentette Amirát a valóságba. Hatására felkelt és kicsoszogott a konyhába, ahol a nagymamája már a reggeli tejeskávét készítette. Akkoriban fazékban vagy lábosban előre megfőzték a cikóriához hasonló kávébab őrleményeket, amit állni hagytak egy ideig a sparhelt távolabbi szegletében.
-Jó reggelt Kicsim, jól aludtál? – szólt a nénike szerény és bársonyos hangja.
-Jó reggelt neked is nagyi! Mi volt az a robaj az előbb?
-Csak nem az ébresztett fel? Úgy hiszem galambleves lesz az ebéd.
- Galamb?
- Igen. A kéményen keresztül érkezett.
- Az meg hogy lehet?
- Maradj csendben és hallhatod. - Szólt a lánynak, miközben a kémény ajtaja felé mutatott, ami természetesen a sparhelt mellett helyezkedett el. Azon keresztül távozott a füst a kénybe, így megkönnyítve a kéményseprők munkáját. Nagypapa épp megérkezett a boltból, közölték vele a jó hírt, hiszen ő is szerette a galamblevest. Az a szóbeszéd járta, hogy a betegekre jó hatással van ez az étel.
Megszólalt a templom harangja, de nem akárhogyan: jelezték a falu lakóival a szomorú hírt, hogy kit és hány éves korában szólított az Úr magához. Pár mondatban tanakodva megbeszélték a nagyszülők, hogy vajon ki lehetett a településről. Ebéd után a lány rendbe rakta a ház minden helységét. Leült a veranda lépcsőjére és álmodozva nézett a messzeségbe. Nyílt a kapu, amint egy kedves ismerős léptei közeledtek. Ő volt Zsuzsa a helyi rendőrfőnök leánya, Amira barátnője, sietett, mert tudomást szerzett a barátja érkezéséről.
Szép napot Margit néni! - köszönt illedelmesen. Jöttem Amiráért, a szüleim megengedték, hogy áthívjam hozzánk. A kamaszlány örült Zsuzsa jöttének, hisz szeretett vele társalogni, és a környéket felfedezni. Margit néni szelíden tekintett unokájára, kinek pillantásától majd elolvadt. Rendben, menjetek, de vigyázzatok magatokra és egymásra! - szólt az intő szó. - Ebédre gyere haza, a kedvencedet készítem.
A lány boldogan ölelte meg nagyanyát és megígérte harangszóra visszaér.
Vidám csevej kezdődött a lányok közt. Hisz sok megbeszélni valójuk akadt. Hamarosan megérkeztek Zsuzsiék házukhoz, ahol a lány apukája üdvözölte és beinvitálta a vendéget. Finom házi süteménnyel kínálta őket. Ők mindketten vettek az eléjük tett tányérkán pihenő tésztából. Illedelmesen megköszönték és megdicsérték a finom falatokat, aztán apró léptekkel kisétáltak.
Az udvar végében áll egy nagy góré1, mely tele volt kukoricacsövekkel. A két fiatal oda tartott, mert ott szabadon társaloghattak kedvükre. De, nem csak a szájuk járt, a kezük is, hiszen Amira mindig is szeretett kukoricát morzsolni. Ez olyan tevékenység volt, amit Ajkán, a betondzsungelben nem lehetet csinálni. Amolyan közös családi programnak számított ez falun, összegyűlt a család apraja-nagyja és együtt végezték a munkát. A felnőttek izgalmas történeteket meséltek a fiataloknak, akik figyelmesen hallgatták és a komikus részeknél együtt kacagtak az idősebbekkel. Örömtelin tartózkodtak így egymás és a szomszédok társaságában. Ez az összefogás hatással volt a különböző korosztályokra, nem voltak unalmas és semmit tevő óráik, nem ismerték a virtuális kapcsolatokat. Valójában az igazi barátságok személyes kontaktus alapján jöttek létre. A lányok önfeledt beszélgetését Incifinci és kandúr Bandi szakította félbe. Az egér sprintelt a kukoricacsövek között ide-oda rohanva. A macska lesben állva, még a bajuszával is koncentrált, és hopp egy hatalmas ugrással az egér elött termett. Aki időben érzékelte a veszélyt és irányt váltott. A cicát ez nem zavarta, mert azt gondolta, ha kifárasztja Incifincit az neki játék és biztos győzelem. Mókából élesen nyávogott, miközben minden kezdődött újra. A barátnők felhőtlen kacagásukat ismét Bandi szakította meg. A kandúr elégedetten dorombolni kezdett a lányok mellett. Talán ez egy jelzés volt? Ki tudja?
A Nap egyre magasabbról szórta sugarait. Amira feleszmélt, neki haza kell érnie a harangszó előtt, hisz nagymamájának ezt ígérte.
- Elkísérsz egy darabon? -kérdezte Zsuzsát.
- Igen. - felelte a lány.
Vannak még gondolataim, amiket szeretnék veled megosztani. Így huncut mosolyszirmai, arcára ültek és barátnőjére kacsintott.

- Ilpaki -

1” csöves takarmányok szárítására és tárolására szolgáló építmény”

Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép internet

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: