Fájdalom fátyla
2019. január 16.
Üde s illatozó rózsák mesélik,
csodálatos és életvidám lélek,
a fény felhőtlen ösvényére lépett,
mit bú s fájdalom szirma lágyan érint.
Búcsút intve a földi életétől,
halandó ember, így angyallá válik,
boldogság hazájában sziporkázik,
és szüleinek regél életéről.
Szeretetét szeretteire hagyva,
életüket fentről vigyázza, s óvja,
a csend érzéki dallamát dúdolja,
a lelküket gyengéden betakarva.
Fájdalom gyöngyei gurulnak szerte,
a kín belemar halandók szívébe,
hiány s keserűség szájuk ízébe,
megtépázott lelkük, így viharverten.
Sötétség fátyla libben így a tájra,
világosság fehér fénye köztük leng,
a fájó gyászukban mélyen elmereng,
szüksége van pillanatnyi bűbájra.
A fületekbe gyengéden suttogom:
hiányom enyhítse idő kereke,
legyek lelketek fénye és melege,
így örökre megpihenve búcsúzom.
2019. 01. 12.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.