Fantázia szonett
2018. december 9.
Tétován suhan képzelet fonala,
átszőni akarja lelked zegzugát,
hajnalhasadás keskeny kis vonala,
szirmok széttárják káprázat kapuját.
Nektár cseppjének zamata mézédes,
bódító álomképet kísér a vágy,
csipkehálóból szőtt ruhája fényes,
a bénult testet elsodorja az ár.
Morajló tajték dallama hallatszik,
lábujjhegyen lépkedő éji csendben,
táncot lejtő gondolat zuhanyozik,
s ott találja magát az édenkertben.
A kéj selyem fátyla libbenve forog,
pirkadat hangja a jelenben kopog.
2017. 06. 17.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
https://www.poet.hu/vers/215014
kép: internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.