Farkasszem rózsája
2020. január 30.
Hajnalban az ébredező réten,
lágyan ringó fűszálak fényében,
aprón megcsillanó harmatcseppek,
a virágszirmokra bűbájt tesznek.
Egy őzike idillin legelget,
környezetéről megfeledkezett.
Gondtalanul elmereng magában,
pici mosolyt villant zavarában.
Az őz érzi, hogy valaki nézi,
s oly kíváncsi tekintettel kérdi:
- Miben segíthetek gólya koma?
Nem vagy te olyan üres koponya!
Gólya Kázmér csendben méregeti,
hisz ez a patás, őt sértegeti.
- Figyelj, te virgácslábú szőrpamacs!
Én vagyok a Kázmér, a nagy apacs!
- Való igaz, tollad akad bőven,
de még nem tudom, mit akarsz tőlem?
- Ej, felvágták a nyelved te suta!
Láthatod, egyikőnk sem bugyuta.
Pár percig így farkasszemet néznek,
ekkor csak a szemeik beszélnek.
Mindketten bátran állták a próbát,
így megkapták a barátságrózsát.
2020. 02. 30.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Tornyos Géza fotója
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.