Fejlemények

2022. november 6.

Vissza a naplóhoz

2021. november 8.-i jegyzetem:

Tegnapelőtt este értünk haza, de már sem kedvem, sem energiám nem volt írkálni. Tegnap pedig a siserehad által hagyott csatateret számoltuk fel, aztán az Ildiéknél voltunk, este jöttünk haza és addigra megintcsak nem volt kedvem írkálni. Ma megint nem értem rá, most feküdtem le pihenni.
Nagyon örült a szőrös banda szombat este, amikor hazaértünk. Az indulás napján is tapadtak ránk, érezték, hogy elmegyünk itthonról. Fater jött be elsőként, hogy lepakoljon, amíg én behoztam a széket, meg bezártam a kaput és mondta, hogy a macskák síri csendben voltak, csak akkor kezdtek el fejhangon nyivákolni, amikor meghallották a hangomat. Kis szarzsákok. :-D

Az utat jól bírtam csütörtökön, egyszer voltam rosszul, de nem volt vészes. Fél 9-re értünk a Gabihoz, akkor ő már aludt, mert sokat melózott és ki volt merülve. Arra sem kelt fel, hogy a rács, meg az ajtó zárja kattogott, szóval hagytuk aludni. A kanapéval sem zajongtunk, hogy kihúzzuk, így a földön aludt a fater, nekem meg mondta, hogy aludjak a kanapén, mert csontos vagyok és ezért a földön nem tudnék aludni. A kanapén sem sokat tudtam, mert szélességre és hosszra is kicsi volt, szóval sehogy nem volt kényelmes. Fater simán aludt a szőnyegen egy lepedőn, nem zavarta, hogy kemény. A légkör egész okés volt, persze most sem volt vitamentes, főleg pénteken, de nem volt vészes.

Megörült a Dokim, mikor meglátott. :-D Kérdezte, hogy változott-e valami, mióta beszéltünk, mondtam, hogy igen. Megmért, 60 kg vagyok, szóval 3,5 kg leugrott, ami elég gáz amúgy is, de később írom miért az leginkább. Megint a legalsó határon vesztegel a súlyom, hízni kell sürgősen. Mondtam neki, hogy továbbra is pörög a szívem, főleg terhelésre és most is épp' rohan. 130-as pulzust mért, nem örült. Kérdezte, hogy mennyit szedek a Nebivololból, mire mondtam, hogy újrakezdette velem, most tartok félnél. Mondta, hogy emeljem fokozatosan 3 egészig. Az kemény, mert 2 a max. adag. :-D Azt mondta, hogy ha az nem hatott, akkor nem okozhat bajt a nagyobb adag és hátha az már segít. Megemlítettem Neki az erős izomgyengeséget, szerinte a só és az ionháztartással lehet gond, azokat feltöltve elvileg vissza kell térnie az izomerőnek, szóval ez legalább nem a kórságtól van. Mondtam a terjeszkedő fagyást (hogy mostmár az egész szájberendezésem lefagy és kékül a nyelvem is), a szindróma ügyködik szerinte, de ez tudható volt, mert csak az okoz fagyást. Újra mért pulzust, akkor már kevesebb volt, de még mindig gyors. Mondta, hogy megnéz EKG-val, abból amúgy is kellett friss, meg mondtam neki a gyakori fibrillációt és ugye a gyors pulzust is rögzíteni akarta. Mondom remek lehetőség, ugyanis megint rohan. Mire felszerelte rám a cuccot, abbamaradt. Felültetett, de semmi. Újra lefektetett, semmi. Felállított, mire másodpercek alatt jött is a rohanás, na akkor gyorsan feküdjek le. Kicsúszott egy vezeték. :-D Visszadugta, bekapcsolta a masinát, de addigra megint nem pörgött. Oké, akkor felemeli a lábaimat, de semmi hatás. Azt mondja ilyen nincs. :-D Újra felállított, másodpercek alatt fel is pörgött megint a szívem, mire megint le kellett feküdni gyorsan, újra beindította a holmit, de megint elmúlt a rohanás. Már mérges volt a helyzetre. Fater próbált felizgatni, hátha felszalad a pulzusom, de nem hatott, mert nem lettem stresszes attól, amiket mondott. Ahogy mozgatva voltam hol a karomról, hol a lábszáramról mozdult el az a 'csipesz', pakolászta vissza a Doki, majd kérdezte, hogy mi az, amitől biztosan felgyorsul? Mondtam, hogy van hogy fekve, vagy ülve is csinálja, de nem mindig (ezért nem tudta elkapni, amikor felültetett), kiszámíthatatlan, viszont állva garantált és kérdeztem, hogy mi lenne, ha újra felállnék és nem feküdnék vissza, vagy úgy nem lehet elvégezni a vizsgálatot? Mondta, hogy meg lehet csinálni, csak ne mozogjak. Felálltam, vártuk a hatást, közben csörgött a telefonja. Miközben beszélt, megérkezett az áhított tachycardia, jeleztem is, mire mondta a telefonba, hogy le kell tennie, de láthatóan szóvaltartotta a hívó, már mérges volt. Letette, de addigra rosszul lettem a mellkasomban elszabadult tempótól (légszomj, karzsibbadás, elerőtlenedés), szóval lefektetett, hogy visszaálljon a ritmus, meg jobban legyek. Mikor jobban lettem felálltam, hogy újra kiprovokáljam a gyors pulzust. Bingó, újra megérkezett másodpercek alatt és most sem telefon, sem kicsúszó kábel, sem elmozduló érzékelő nem kavart be. Két Darth Vaderes fújtatás közt mondtam, hogy üti a szívem a mellkasomat, a Doki meg mondta, hogy mutatja a gép, ahogy szalad fel a pulzus, 140-et mért. Sikerült végre elkapnia jó fél-háromnegyed órás kísérletezgetés, meg a szerkezettel való küzdelem után, bár fibrilláció pont nem volt egyszer sem, azt ezúttal nem tudta elkapni. Aznap persze volt már, de a Dokinak most nem mutatta meg magát. Azt mondta, hogy anélkül is elég csúnya lett a lelet, mire a faterommal egyszerre szólaltunk meg döbbenten, hogy ha ez csúnya, akkor milyen lehet amikor még az is előjön? Ahogy jobban megnézte az EKG-leletet, valami ST, meg T hullám rendellenességről beszélt, ami persze nekünk kínai volt, szóval kérdeztem, hogy az mit jelent? Azt mondta, hogy nem kap elég vért a szívizmom sem (a koszorúeremmel is ez a gond), szóval megint a szindróma vezet, újabb területet foglalt be magának a szívemből. Fasza. -.- Azt mondta, hogy a Raynaud okozza a keringési zavart a szívemben is, ami túl is van terhelve a folyamatos meló miatt, amit pont az elégtelen keringés okoz és a megfeszített tempóval próbál kompenzálni, fenntartani a keringésemet, de ez önmagában is veszélyes, mert ki fog merülni a szívem a szinte állandó rohanásban, viszont gyenge szívizommal ez hamarabb következhet be, ha nem cselekszünk, mert már most gyenge a szívem. Emellett a gyakori pitvarfibrilláció is veszélyes, mert átfordulhat egyszer kamraiba, ami biztos és azonnali halált okoz (a pitvari annyiból szerencsésebb, hogy nem halálos, mint látszik, mert itt firkálok :-D), majd azzal zárta, hogy pacemakert kell betenni. Fater lefagyott, én is meglepődtem, majd rávágtam, hogy mindjárt lesz vagy 150 a pulzusom. Csak én röhögtem rajta. Kérdeztem, hogy a korábban említett abláció miért nem elég? Azt mondta, hogy látva a leletet, meg hogy a szindróma ügyködik, szinte biztos, hogy ismételgetni kellene a beavatkozást, ergo erre a mostanra már összetett és súlyosabb problémára az nem hozna tartós megoldást. Ugye amikor szóbakerült, akkor nem ilyen volt sem az EKG-görbém, sem a terhelhetőségem nem volt ennyire 0. Mennem kell a Kardiológiára. Fater kérdezte a Dokit, hogy ha csak 60 kg vagyok, akkor hogyan műtenek meg, ki sem bírja a szervezetem, de erre csak annyit mondott a Doki, hogy nagyobb veszélyben vagyok a jelenlegi állapotban, azért is kell a nagyadag bogyóval próbálkozni. Erre mégsápadtabb lett az öreg. Nem nyúlnak hozzám, amíg ilyen röntgenlelet ábrázatom van, előbb híznom kell és fel kell erősíteni a szervezetemet és persze kérdés, hogy oltás nélkül szóbaállnak-e velem? Nem vagyok oltható, de ha az lennék sem adatnék be semmit. Újra mért pulzust, miután megírta a recepteket, meg a többi papírt. Mondtam neki, hogy most nem rohan úgy, de mondta, hogy azért még gyors, szóval nem mindig érzem, ha siet. Utána meghallgatta a szívemet, azt mondja "a billentyűk legalább jók!" Kiszakadt belőlem, hogy valaminek működnie is kell rajtam, de megint csak én találtam viccesnek. :-D Fater megnémult azon a párperces úton, ami a Gabi lakta lépcsőházig vezet, vágni lehetett a levegőt, na meg a füstöt, mert ezerrel bagózott az idegtől. Néztem a papírokat, hogy mi is a helyzet, mert mindent nem mondott a Doki, csak írt, aztán kérdeztem valamit az öregtől, mire a Gabi felcsattant, hogy nem az ő dolgával foglalkozik. Eldurrant az agya az öregnek és a Gabi arcába mondta, hogy nem érdekli a hülye krémje, ugyanis most derült ki, hogy pacemaker fog kelleni, amire a Gabi is lefagyott és visszavett a stílusából. Kicsit 'idegállapotba' jött a fater. Elmentek vásárolni, én ott maradtam a lakásban és volt lehetőségem a csendben átgondolni a dolgokat. Furcsa, de most sem hat rám különösebben a dolog, sőt, poénokat gyártok a helyzetből, meg nyugtatni próbálom a környezetemet, de nem igazán van eredménye. Faterom elejtett megint egy olyan mondatot, hogy ha velem valami történik, akkor egyedül marad. Gabival és az Ildivel sem vagyunk szoros viszonyban, mégis ők is döbbentek voltak. Nem tudom mit kezdjek ezzel, mert nem tudom hogyan kell kezelni, főleg hogy én tényleg nyugodt vagyok. Megijedtem egy kicsit és szinte éreztem, ahogy a markába fog a tudat, hogy baj van, úgyhogy azon voltam, hogy kizökkentsem az agyamat és viszonylag hamar túllendültem a rossz gondolatokon. Felfogom, hogy szarban vagyok, de nem félek, betegségtudatom sincs (bár mostmár kezd lenni, csak nem adom át neki az irányítást), pedig próbálja a sors belémsulykolni, de talán jobb is, hogy nem adom át magam a tudatnak, mert abból csak baj van, ugyanis a szervezet egyből behúzza a féket. Fater balhézik velem, hogy ne cipeljek, meg ha épp' állok, akkor üljek le, stb., hiába mondom, hogy nem vagyok hímestojás, meg hogy érzem meddig mehetek el. Eddig sokmindent leszart, most meg kb. levegőt sem vehetek önállóan és ez már kínos. Mindegy, kiderült végre, hogy miért nem vagyok terhelhető, de még a beszéd is kifullaszt, betojás. :-D Elfelejtettem említeni a melegre kiváltódó szorítást a fejemben, de majd megkérdezem. Az is új dolog, de szerintem elég egyszerre egy szar hír. ;-) Nyilván hatott rám, csak nem pánikolok és 'depizek', mert egyiktől sem lenne jobb, sőt. A stressz amúgy sem hiányzik ennek a ketyegőnek. Azt az energiát, amit önsajnálatra pazarolnék inkább arra fordítom, hogy kitartson, remélem a jól felemelt adag bogyó segíti majd a működését, amíg be nem kerül a cucc.
Szarul voltam, miután a Dokitól visszaértünk, úgyhogy lepihentem, addig ők elmentek vásárolni. Görcsroham jött, szóval pont jó volt, hogy egyedül voltam, mert a Gabi nem bírja az ilyesmit. Mire felébredtem már rég' otthon voltak.

Másnap hajnalban a Gabi elment dolgozni, mi 2-ig nála voltunk, aztán elindultunk a buszpályaudvarra. Most nem a Józsi volt a sofőr, hanem egy új fazon, de jófej volt, Solttól kezdve elkezdett velünk beszélgetni (2. sorban ültünk sréhen mögötte). Volt egy utas, aki 2019-es utazásival akart utazni, de nem ez volt a legkomolyabb, hanem amikor Kalocsán felszállt egy fiatal srác. Azt mondja végig kéri a jegyet. A sofőr rákérdezett, hogy Bácsalmásig? Azt mondja a srác Bajáig. Mondja a sofőr, hogy "azt mondtad végig kéred!" Erre a srác "igen, Bajáig!" Mondja a sofőr neki, hogy nem Baja, hanem Bácsalmás a végállomás, mire a srác tök komoly hangsúllyal rávágta, hogy "de! Baja!" Faterom hangosan felröhögött, én is vigyorogtam, szerencsétlen sofőrnek gőzölt a feje és mondta neki, hogy menjen inkább fel a buszra, de az a hangsúly haláli volt. :-D Okoska meg sem mert mukkanni. A sofőr háborgott, hogy "ilyeneket szaporítani..." :-D Na igen. Mesélte, hogy egy szintén fiatal csaj ezressel akart fizetni, mire mondta neki a sofőr, hogy ötszázakármennyi lesz a jegy, de a kiscsaj nem tudta kiszámolni, hogy mennyi visszajárót kapott és ott vitázott vele. Ilyen sztorikat hallva-látva nem csodálom, hogy stresszesek. Volt megint egy kis szarullét, de kb. 10 perc alatt elmúlt. Bajáról elindulva megmakacsolta magát a buszunk, rángatott egyet és leállt. A sofőr újraindította, akart haladni, de a motor csak magas fordulatszámon bőgött, a busz meg alig gurult, kb. 5 km/h-val. Hiába nyomta a gázt, csak zúgott a motor hangosan, de nem haladtunk. Mondom fateromnak olyan a motor, mint a szívritmusom; pörög ezerrel, de nem hatékony. Elkezdi "már megint a fekete humor...", de legalább kicsit vigyorgott. Azt hittük lerobbantunk, de mondta a sofőr, hogy ha kell, így jövünk Almásig. Az érdekes lett volna, mert kb. 3/4 óra Bajától. Nem akart felváltani az automata váltó, szóval teljes fordulaton bőgő motorral cammogtunk métereken át, aztán nagynehezen elértük azt a sebességet, ahol jött a következő fokozat és oda szépen felváltott, úgyhogy megindultunk rendesen. Utána is berángatott kicsit indulásokkor, meg néha megint felpörgött a fordulat, de már gond nélkül tudtunk haladni, ami nem jött rosszul, mert fél 8 körül járt az idő és nem lett volna vicces várni a mentesítő járatra, ha a miénk lecövekelt volna. Mire Almásra értünk már csak mi és még 2 másik utas ült a buszon, de ők hátrább, a sofőr meg beszélgetett velünk tovább. Jófej volt. Mondta az öregnek, hogy segítsen nekem leszállni, addig ő kiveszi a szekeret a csomagtartóból. Ki is akarta nyitni, csak nem tudta hogy' kell. Na nem a csomagtartót, hanem a széket. :-D Jó, hogy lett mégegy jóarc sofőr ezen a vonalon. Pestre a Robi vitt minket, ő egyidős velem. Hazaérve már csak ahhoz volt energiánk, hogy pótoljuk az elfogyott tápot és vizet a haramiáknak, (szerencsére nem mindenkié fogyott el, szóval jól kalkuláltuk a mennyiséget), almokat takarítottam, azt' alvás. Másnap reggel fürödtem csak, de nem gáz, nem voltam leizzadva. Szarul aludtam, a macskák is keltettek hajnalban, de nem bántam, örültem, hogy itthon vagyok a társaságukban. A Gabinál is szarul aludtam, pedig ott nincs hideg, meg macskák, szóval a hiba az én készülékemben van. :-D Kicsit pihentebben tudtunk nekilátni a csatatér felszámolásának, bár nem volt vészes, ügyes volt a négylábú banda. Mogyi meg egy Houdini, bakker! Külön volt csukva, mert a Dani előszeretettel pofozza meg sorozatban a kajáért, vagy csak mert olyanja van, ezért nem hagytam őket egylégtérben, míg nem voltam itt velük és nem volt, aki rendet tegyen. Hazaértünk, jövök be köszönteni a bandát, meg ellenőrizni, hogy minden oké-e velük, erre a Mogyi is itt volt bent, holott egy nagy B-30-as téglát tettem az ajtó elé (szar a zár, nem lehet becsukni). Nem tudom hogyan tudta elmozdítani azt a nehéz akadályt. Szerencsére mindenkinek megvan a szeme, nincs átszabva a kabátjuk sem, szóval nem balhéztak, akármennyi ideje is voltak egyhelyen. Tegnap takarítás volt, aztán az Ildi telefonált, hogy menjünk át. Átmentünk délután és estig dumáltunk. Fater neki is elmondta a pacemakert. -.- Mindenkinek mondogatja, elég idegesítő, mondtam neki, hogy nem kell szétkürtölni. Azt mondja nem szégyen, meg hogy az Ildi rokon, joga van tudni. Senki nem mondta, hogy szégyellem, szimplán minek kell mindenkit ezzel traktálni? Megérkeztünk, aztán az Ildi valamit poénkodott nekem, hogy majd ő beszabályoz és erre kontrázott a fater, hogy nemsokára tényleg be leszek. Ildi nem értette, erre mondta az öreg a pacemakert. Ildi megdöbbent, elkezdi "ne b@$szatok fel!" :-D A hangsúly volt vicces. Mondtam, hogy oké, téma lezárva, beszéljünk másról, mert nem azért mentünk, hogy a magunk szarját a nyakába rakjuk. Persze ott is szekált a fater, hogy ne álljak, üljek le (holott csak a lábamat mozgattam meg időnként, mert már zsibbadt az üléstől), aztán ahányszor sóhajtottam mondta, hogy nehogy rosszul legyek ott nekik, stb. Mondom jól vagyok! Fater odajött, megfogta a pulzusomat, elkezdi aha, jól hát... (Pedig jól voltam!) Ildi hozta a vérnyomásmérőt, pedig mondtam, hogy nem kell. 110 volt a vérnyomásom, de ez jobb, mintha 150 lett volna megint és 98 a pulzus (mondtam én nekik, hogy nem vészes.) Gondolom meg akarta mutatni az Ildinek, hogy milyen gondos, odafigyelő. Ildi kínált ásványvízzel, kajával, mondtam, hogy nem kérek, köszönöm (ritkán fogadok el bárhol, bármit, mert senkihez nem enni-inni megyek). Oké, rokon, de egyrészt nem vagyunk közeli kapcsolatban, másrészt az imént említett illem miatt sem fogadok el semmit, kivéve akkor, ha azt mondja a vendéglátó, hogy megsértem, ha nem fogadom el. Az öregem erre is kontrázott, hogy "persze, nehogy egyél és hízzál, mert akkor esetleg minél hamarabb meg tudnak műteni!" Tudtommal egy banántól, vagy egy tányér akármitől úgysem hízom, szóval azzal, hogy nem fogadtam el, nem a hízásom ellen tettem. Elkezdte az Ildinek, hogy nézze meg milyen makacs és milyen könnyelmű vagyok, semmit nem veszek komolyan és neki is azt mondogatom, hogy mit izgul, nyugodjon már meg. Ildi nem szólt semmit, csak vigyorgott. Lehet, hogy tényleg nem normális reakció, hogy nem félek és hogy nem zuhantam meg, de egyrészt elvileg ismernie kéne és tudnia, hogy nem szoktam kiakadni a magammal kapcsolatos szar hírekre, másrészt az sem egészséges, ha ezen darál, meg belémbeszélné a betegségtudatot. Nemhogy örülne, hogy nincs, mivel a Doki szerint ez nagyon sokban hozzájárul ahhoz, hogy még itt vagyok, szóval ha tényleg annyira fél attól, hogy megmakkanok és egyedül marad, akkor miért akarja, hogy betegségtudatban fürdőzve elhagyjam magam és a szervezetem úgy vegye, hogy oké, akkor nem kell tovább működnie? Persze lehet, hogy nem rakja össze, hogy ártalmas volna, ha én is betegként tekintenék magamra. Érdekes dolog ez, mert az egyik felem ugye szuicid hajlamú, de a másik ösztönösen próbál életben maradni. Na, de elkanyarodtam; fater darálta a szöveget, többször szóltam neki, hogy az Ildit is hagyja szóhoz jutni, mire az Ildi mindig felröhögött. :-D Aztán sírva röhögtek, mert disznóvágás lesz és fél disznót vesz az öreg, de hozzátette, hogy lehet egész kéne, mert ha csak felet vesz, eldől szerencsétlen. Az Ildi is vizuális típus, szóval elkezdett röhögni, de nagyon, a fater meg azon, hogy látta az Ildi arcán a 'kínt', ahogy próbálta elfojtani (mert közben a Janival is beszélt). Megint lógott rajtam a Drazsé. :-D Állandóan felkéretzkedett az ölembe, nyalogatta az arcomat, mászott a vállamra. Persze ha az Ildi átment másik helyiségbe, a kutya sprintelt utána. :-D

Decemberben megy a fater mégegyszer Pestre, akkor én itthonmaradok, egyrészt ugye hidegben tilos kimennem, másrészt cipekedni fog, mert viszi az ajándékokat a Gabinak és akkor nem tud tolni. Nekünk már most adott egy-egy tizest, hogy majd vegyünk, amit szeretnénk Karácsonyra. Fáj a fogam valami repülős holmira (meglepő, mi? :-D), pólóra gondolok, de 5-6.000 forint nem olcsó egy pólóért. Oké, van basketball sapkám is annyiért, mert szintén Aeroshop-os, de azt a fater vette. Pilótakabátra is gondoltam, de látva a póló árát inkább elengedtem, erre múltkor néztem a kabátokat, amiket kaptam (mielőtt Pestre készültünk) és mit találtam? Bakker, volt közte pilótakabát! Fater röhögött, hogy hogy' belelkesültem egy kabáton csak emiatt. :-D Naná, hogy azt mostam ki és abban mentem, meg a Boeing feliratú basketball sapkában. ;-) Kabátot mégsem kell vennem. Van nadrágszíj is, ami a repülőgépeken használt biztonsági övből készül és persze a csatja is ugyansz, szóval gyakorlatilag a gép egy darabját viseli az ember. Meggondolom. Van karóra is, aminek a számlapján a gépeken használt műhorizont látható. Ez is esélyes választás. Van egy rakás cucc, az a bolt jól keres a magamfajta repülő/repülésfanokon. :-D Arra is gondoltam, hogy megtoldom azt a tizest egy másikkal, mert 20 rongyért lehet kapni itt a közelben tök jó hangfalat, az unokaöcsém vett egyet tavalyelőtt (?) és nála láttam-hallottam, jól szól és ütemre villog színesen a beépített discofény. Nem tudom meddig bírja, 20 ezerért nem hiszem, hogy hosszúéletű, de ki tudja? Nem mindig a drága a jó. Ha nem is tart sokáig, akkor is élvezni fogom, mert jó a hangzása, meg a jelenlegi hangfalaimnál mindenképp' jobb lesz, ugyanis azok már a végüket járják. Na, lelövöm magam, mert sok lesz már a szöveg.

A bejegyzést írta: Arnold91